Böngézés

2011.10.23. 15:00 tisztatészta

A határban tekerem a mini-biciklim, csípi az arcomat a hideg. Egy fonott karkosár nehezíti a haladást. A papa tolja a kerékpárját, így tudunk azonos sebességgel haladni. Telis-teli a határ gazdátlan diófával, így minden évben, amikor eljön az október a papával tartok diót böngészni vagy ahogyan a nagyi mondja, 'diótböngézni'. :) A levelek nagy része már a földet borítja, így valóban böngézünk. A kezem feje piros és száraz a hidegtől, a tenyerem koszos a földön való turkálástól. Az orrom folyik, de a papával tartani kell az iramot, így csak a kabátom ujjába van idő törölni. :) A papa egy hosszú bottal veri le a diót az ágakról, még kapaszkodnak, pedig a zöld kopáncs már barnára változott és elszáradt. A kopáncs barnás festékanya megfogta a kezem és a ruhám. Amikor hazaértünk a böngézésből a mama örült a diónak, de annak "még jobban" amikor is taknyosan, koszosan meglátott. Nem szidott le, beültetett a radiátor mellé egy forró teával, hogy átmelegedjek. Alig vártam, hogy a dió, amit a papával összeszedtünk a kelt kalács (a mama szavajárásával kőtt kalács) töltelékévé alakuljon. Imádom... a mai napig. ;)
Egyszer nagyon régen, egy olaszországi nyaralás alkalmával orecchiette került az asztalra, melyet diómártás ölelt körül és apróra vágott paradicsom díszített. A pincér javaslatára meghintettük frissen reszelt parmezánnal és az előítéleteinket legyőzve nekiláttunk az elfogyasztásának. Gondolhatjátok, mi, akik a diós ételeket, eddig csak édesen fogyasztottuk...
az első pár falatot lassan, megfontolva vettük a szánkba, majd felgyorsult a folyamat és azon kaptuk magunkat, hogy üres a tányérunk. Aztán érkezett a szakács egy lábossal, repetát osztogatott... a mi tányérunkban is landolt egy újabb, jókora adag. :) 
A Bibliámat lapozgattam és megpillantottam benne a házi készítésű diómártás receptjét. (Biblia = Giorgio Locatelli: Ízek Itáliája c. könyve)
Locatelli garganellivel vagy pennével javasolja az elkészítését. Én 
400 g durumlisztből készítettem a tésztát, melyhez 200 ml kézmeleg, sós vizet adtam és rugalmas tésztát gyúrtam, s amikor a tészta összeállt, apró füleket formáztam. A tészta olasz neve: orecchiette, az Őszinte vallomás című bejegyzésben leírtak szerint formáztam, egy apró változtatással.

Kést nem használtam, helyette az egy centiméteres tésztadarabokat két ujjammal (fent, bal-alsó kép) a gyúródeszkán, kis erőkifejtéssel végighúztam, majd a hüvelykujjamra kifordítottam (fenti, felső kép). A felülete érdessé vált, így a mártást könnyebben magára veszi. 

Locatelli szerint legjobb október végi, friss diót használni, mert ez kevésbé keserű, mint az öregebb dió, a húsa puhább, így könnyebb elkészíteni a mártást. 
Azt javasolja, hogy héjas diót vásároljunk, magunk törjük fel és próbáljuk a dióbelet egyben tartani, mert így egyenletesebben pirul és könnyebb meghámozni. A dióböngézés elmaradt, de a piacon vettem héjas diót és anyuval, a régi, szép emlékek felidézése közben gyorsan fel is törtük. 

Diómártás:
25 dkg dióbelet tepsire terítünk, majd 170 °C-os sütőben kb. 5 perc alatt aranyszínűre pirítjuk. Még melegen konyharuhába csavarjuk és átdörzsöljük, hogy a héját eltávolítsuk. Nem mindegyikről jön le a dörzsölés hatására, így amin rajta maradt, kis pengéjű kés segítségével lehúzzuk. 

Ezután mozsárban összezúzunk egy gerezd fokhagymát, apránként hozzáadagoljuk a diót, sima állagúvá törjük, majd hozzáadunk éppen csak annyi olívaolajat, hogy sűrű mártást kapjunk. A diómártást lehet nagyobb mennyiségben készíteni, ekkor több fokhagyma és olívaolaj szükségez hozzá. Ha az elkészített mártást nem használjátok el frissen, akkor a maradékot tegyétek egy tiszta befőttesüvegbe, öntsétek le egy ujjnyi extra szűz olívaolajjal, így kb. négy hétig eláll. Locatelli a tésztaételeken kívül, halakhoz is ajánlja felhasználását.

További hozzávalók:
2 paradicsom
2 evőkanál frissen reszelt parmezán 
1 szál rozmaring 
5 zsályalevél (nekem nem volt itthon, így kimaradt)
3 evőkanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors
a tészta főzővizéből mentsünk ki egy keveset

A paradicsomokat leforrázzuk, a héját lehúzzuk, négybe vágjuk és kimagozzuk. A rozmaringot apróra vágjuk. A tésztát forrásban lévő, sós vízben kifőzzük. Míg a tészta fő, 4 evőkanál diómártást egy nagyobb serpenyőbe teszünk, hozzáöntjük az olívaolajat és kis lángon melegítjük. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Ha a mártást túlmelegítjük széteshet, ez esetben a tészta főzővizéből keverjünk hozzá keveset és a mártás ismét összeáll.

A tésztát leszűrjük, a mártáshoz adjuk és alaposan átforgatjuk. Ha túl száraz, adjunk hozzá főzővizet. A paradicsomot, a parmezánt és a fűszernövényeket öntsük a tésztára és forgassuk át. Azonnal, még melegen, parmezánnal meghintve tálaljuk. Csak annyit érdemes elkészíteni, amit frissen elfogyaszt a család, felmelegítve csalódás.

Menjetek böngézni, jó móka! :)

2 komment

Címkék: friss tojásmentes tészta kézzel formázott húsmentes tészta

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztateszta.blog.hu/api/trackback/id/tr443323397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eva.zs 2011.10.23. 15:25:03

De rég hallottam ezt a szót,hogy "böngézni". Mifelénk úgy mondják "bengézni", de ugyanaz a jelentése. Micsoda régi emlékeket tud felidézni egy tányér csodás tészta... :-))

eva.zs 2011.10.23. 15:28:15

Ja, és nem tudom miért de mindig azt hittem, hogy az orecchiette az egy töltött tészta. Micsoda félreinformált egyed vagyok...! :-D