Tavaly ilyenkor izgatottan és egyben teli félelemmel vágtam bele a blogírásba. Vajon kíváncsi lesz valaki egy lány kalandozásaira a tészták világában? Elegendő lelkesedés és szeretet van bennem ahhoz, hogy átadjak egy életérzést? Lesz minden tésztához egy emlék, egy történet, tudok mindegyikhez adni egy csipettel magamból?
Félre az elbizonytalanító kérdésekkel, nincs visszaút, már megálmodtam, formába öntöttem és megírtam az első bejegyzést, ami publikálásra vár. Tétováztam, fel alá járkáltam a lakásban, aztán egy hirtelen mozdulattal kattintottam:
2011. április 4. - első bejegyzés a tisztatészta blog oldalán
Jöttek a barátok, biztattak, lájkoltak, majd egyre többen kattintottatok és napról napra, egyre többen fertőződtetek meg 'házitésztalázzal'.
Pontosan egy év telt el... gyorsan múlik az idő, a blog élete egy pillanat alatt pereg le előttem. Minden tésztára emlékszem, mert minden tésztától kaptam valamit... egy érzést, egy emléket, az utat önmagamhoz.
2012. április 4. - utolsó bejegyzés a tisztatészta blog oldalán
Kerestem az utam, majd egy ideig azt hittem megtaláltam. Az idő múlásával rádöbbentem, hogy a tészta segítségemre sietett, megmentett és ellátva jó tanácsokkal útbaigazított.
Egy ideje éreztem, hogy itt az idő, de nem akartam tudomást venni arról, hogy elengedte a kezemet... nem hittem el, hogy nélküle is boldogulok. Mérhetetlenül hálás vagyok a vele, az itt és a veletek töltött minden percért. Eljött az idő, hogy megköszönjem, elköszönjek és búcsút intsek.
Az ITT történteket a szívemben őrzöm az idők végezetéig.
Köszönettel és őszinte szeretettel, Petra - a tésztáslány :)
