A kenyér világnapja alkalmából

2012.10.16. 08:00 tisztatészta

A szobát a gyertya fénye világította be, miközben a nagyi a karosszékben ült és a múltba merengett. Az általam keltett zaj hozta vissza a jelenbe. Az ölébe ültem, megsimítottam az arcát és kértem, hogy vigyen el engem arra a helyre, ahol a szobába léptem előtt járt. Vitorlát bontottunk és pillanatok alatt az emlékei tengerén találtuk magunkat. Siklottunk a vízen, a szelet a szeretet táplálta, a szeretet pedig azok a pillanatok, amelyek az én drága nagymamám szívéből törtek elő. Megérkeztünk. A csendet a tűz pattogása zavarta meg.

kemencében lobogó tűz.jpg

A szavak valósággá váltak, tisztán láttam és éreztem mindent... éreztem a szeretetet, a család simogató melegségét, az igaz barátok ölelését, a kemencében sült finomságok illatát, hallottam a bölcs gondolatokat, a tiszta beszélgetéseket, láttam a hagyományokat és ízleltem a kemencében sült finom kenyeret. 

kemencében sült finomságok.jpg

Ültem a nagyival szemben, most már szavak nélkül és tudtam mit érez... tudtam a pillantásából, a mosolyából, éreztem a lelkét, amely az emlékektől újra boldog volt.

kemence_1.jpg

Egész életem során kerestem azokat az élményeket, melyek megközelítik azt az érzést, amit a mama emlékei által éltem át. Kutattam azokat a pillanatokat, amikor a tűz melege mellett a szeretet is átölel. Hosszú évekig vártam, mígnem eljött a nap... a nap, melyet különleges atmoszféra lengett körül, s melyet igaz barátokkal, tiszta szívű emberekkel töltöttem. A nap, mely a hagyományok felélesztéséről, a kemencében sült kenyérről szólt. A nap melyet képekben mesélek el, s melyről a barátaim így írnak:

IMG_5634.jpg

"Vajon gondolt-e már valaki úgy a kenyérre, hogy abban benne van az élet misztériuma? Régen így volt... ez a tudás nagyszüleinkben még lángolt... ők még élték a csodákat... A hétvégén egy baráti, igazi kemencés kenyérsütés alkalmából ez a csoda világlott fel a lelkemben. Élet... misztérium... a magtól a friss, ropogós cipóig... Valahol valamikor egy ici-pici magot Földbe ültettek, eső öntözte, szél simogatta, nap melengette, a kalászt learatták, és malomban megőrölték. A lisztet és a hozzávalókat emberi kéz összegyúrta, dagasztotta, szeretetük melege megkelesztette a tésztát, és a tűz által felforrósított kemence hőjében új élet keletkezett belőle. Új élet, ami táplál: a KENYÉR." /Nóri/

kenyér_formázása.jpga kéz, mely testet formál

formázott kenyér.jpga test, mely lélekre vár

kenyér a kemencében.jpga lélek a testbe száll

kemencében sült kenyér.jpga kenyér, mely életre talál

"A nap érzései szavakban: szeretet, melegség, igaz barátok, tiszta beszélgetések, bölcs gondolatok, hagyományok felélesztése, alkotás, simogató, finom ízek." /Tündi/

IMG_5983.jpg

"...egy kenyérrel átadhatod másoknak a boldogság, szeretet érzését vagy éppen a túlélés lehetőségét. Nekünk egy falat kenyér lehet, hogy csak élelmet jelent, másoknak viszont a LÉTEZÉST..." /Ivett és Tibi/

IMG_6057.jpg

Élesszük újra a SZERETET lángját és általa éljük a csodát...  
s idővel megváltozik a VILÁG!

3 komment

Címkék: kenyér/kalács

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztateszta.blog.hu/api/trackback/id/tr534849446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bukmópua 2012.10.16. 15:10:28

Olvasás közben kicsurrant a könny a szememből...

Köszönöm :-)

Mártica 2013.01.10. 22:52:11

Gyönyörű gondolatok...... köszönöm...... és valóban, felemelő érzés, mikor én is az asztalra tehetem a családom elé a magam sütötte kenyeret. Abban minden érzés benne van, amit irántuk érzek ....