Történt egyszer, hogy vendégek érkeztek, mi lányok sürögtünk-forogtunk a konyhában, készültek az édes finomságok. Főételnek bajai halászlé volt betervezve. Mondom betervezve, mert a hal beszerzése körül problémák adódtak... nincs hal! Mi az, hogy nincs hal?
A Ferenc-csatorna és a Duna közelsége olyan egyértelművé tette, hogy nem kell előre gondolkozni. Halat rendelni? Minek? Sohasem volt szokás, hisz a halász mindig kiemelte a bárkából a megfelelő halmennyiséget.
Így jártunk, de szerencsére nem estünk kétségbe.
'Bé' terv nem volt... de frissen vágott csibe az igen. Tehát, éltünk a változtatás jogával és bajai halászlé helyett, csibét főztünk... csibét 'halasan'. :)
A módszer egyszerű, a végeredmény: se nem paprikás, se nem pörkölt.
Erdei Ferenc a Néprajzi ínyesmesterség című művében (1971) így ír erről:
"Ami se nem paprikás, se nem pörkölt, annak nincs is közös neve, de van közös lényege, s ez valami egészen más, mint a paprikás és a pörkölt. Az ilyen főzési technológia szabályai a következők. A feldarabolt húst zsír nélkül a kellő mennyiségű apróra vágott hagymával és vízzel együtt hidegen beleteszik a bográcsba, és a tűz fölé akasztva erős tűzön főzik. A sót és a paprikát forrás közben teszik hozzá, a paprikát azonban úgy, hogy főzés közben csak a szükségesnek egy részét, a többit pedig a főzés befejezése előtt, hogy minél élénkebb piros maradjon. Az így főzött se nem paprikás, se nem pörkölt lehet hosszú levű és rövid levű. Hosszú levű a halászlé és a gulyás, rövid levű a juhászos birka és a toros disznó. Az elnevezésekből látható, hogy olyan főzési mód ez, ami maximálisan leegyszerűsített eljárás: mindent egyszerre beletesznek a bográcsba, s azután „fő magától”, csupán rá kell nézni olykor, a tüzet táplálni és sót-paprikát beletenni (a só előre is beletehető). Így főz a juhász, a gulyás, a halász és a disznóöléskor dolgozó böllér, mert nem ér rá hosszasabban pepecselni a főzéssel.
Az így főtt paprikás húsétel különlegesen ízes, könnyű, s gyomorbajosok is inkább ehetik, mint a paprikást, vagy a pörköltet. Itt a lé a lényeg, akár hosszú, akár rövid. Nincsen zsír- és pörkölthagyma íze, benne tisztán és üdén egyesül harmóniában a hús vagy a hal, továbbá a friss hagyma és paprika íze. Az ilyen lének nem úszik vastag zsírréteg a tetején, nincs vizesebb „alja”, és nincs leülepedett „ruskója”; olyan, mint kibuggyant, meg nem alvadt vér, mindenütt piros, az aljától a tetejéig, és egységes „kolloid” állapotú lé ez, aminek íze, illata mindenek fölött álló."
A vendégek elégedettek voltak és azóta is emlegetik, s ha jönnek ezt rendelik:
ezt, a mindenek fölött állót: a csibét, méghozzá halasan. :)
2 fej közepes méretű vöröshagyma
2 db friss paradicsom
1 db tv paprika
3-4 db cseresznye paprika
1 evőkanál Édes Anna
3 púpos evőkanál őrölt pirospaprika
2 liter víz
só (ízlés szerint)
A csirkét megmossuk, ha szükséges daraboljuk. A szopogatni való, csontos részeket is belefőzzük, így lesz csak 'mindenek fölött' álló. A vöröshagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A bográcsba rakjuk a darabolt csirkét, a felaprított hagymát, a gerezdekre vágott paradicsomot és a kicsumázott, felvágott tv paprikát. Hozzáadunk egy evőkanálnyi Édes Annát, elkeverjük és felöntjük vízzel. Alágyújtunk (bogrács vagy egy jó nagy lábos) és erős lángon főzzük.
Amikor felforrt beleszórjuk az őrölt pirospaprikát, beledobjuk a cseresznye paprikákat és nagy lángon főzzük tovább. A titka: rotyogtatni, folyamatosan rotyogtatni. Állandó felügyeletet igényel, forgassuk a bográcsot, nehogy leégjen. Ízlés szerint sózzuk. Én folyamatosan kóstolgatom, így állítom be a család ízlésének megfelelő sósságát. A főzési idő függ a csirke korától, ha fiatalabb akkor forrástól számítva kb. 30 percig főzzük, ha öregebb akkor kicsit hosszabb főzési idő szükséges.
Az étel bográcsostul kerül az asztal közepére, a tészta a tányérba, rá a lé, és csirke - ki melyik részét szereti. Én imádom a csontos, szopogatni való tessttájakat, mint a nyak, far-hát és a láb. :)
Ha jó ízűt akarsz enni, fogadd meg a tanácsomat: a levét kanállal a húst kézzel fogyaszd! ;)
