Egyszer volt, hol nem volt, mikor is a "tésztás" lányhoz vendégsereg érkezett. Tanácstalan volt, bújta a szakácskönyveket, böngészte az internetes oldalakat. Törte a fejét, hogy mit főzzön, mivel varázsolhatja el újra a barátait. Kevés ideje volt az előkészületekre, valami egyszerű és nagyszerű ételt szeretett volna... Házigazdaként, eddig még mindig működött a "varázslat", az ételei sikert arattak, a vendégei elégedettek voltak és mindezt igazolta a vacsi elfogyasztása utáni kaján vigyor az arcukon.
Közeledett a várva várt nap: egy lazítós, borozgatós, vacsorával egybekötött, barátokkal eltöltött este. Kutakodása során nem tudott választani a sok recept közül, így hát egy olasz szakácskönyvből merített ötlet alapján összedobta a saját és természetesen vendégei ízlésének megfelelő verziót. Persze tésztaétel készült, mi más?!
Ezen az estén várakozásain felül teljesített. :) Ahogy ültek az asztalnál az üres tányérok felett, csak azt lehetett hallani nagy sóhajok közepette, hogy: "Jajj, ez isteni volt! Ilyet máskor is főzhetsz, mennyei eledel! Pfú, de jól laktam!" Aztán jött a kérdés, mellyel megfogták a szakácsnőt: "Mi a neve ennek az ételnek?"
Ööö: "Nem tudom. Talán nevezhetnénk sonkás-gombás-
Hát így kapta nevét az alábbi recept, amit az elnevezése ellenére 18 év alattiak is fogyaszthatnak. :)
Hozzávalók:
500 g linguine vagy spagetti tészta
200 g feketeerdei sonka
200 g csiperkegomba
1 fej vöröshagyma
ízlés szerint fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
4 nagyobb friss paradicsom hámozva vagy 1 doboz konzerv
0,5 l paradicsomlé
1 csomag mini mozzarella
só, frissen őrölt bors
rozmaring és oregánó (friss vagy őrölt)
1 csokor petrezselyemzöld
kevés olívaolaj
Elkészítés:
Nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, hozzáadjuk a felaprított hagymát, fokhagymát. Lassú tűzön állandóan kevergetve puhára pároljuk, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott sonkát és ropogósra sütjük. Hozzáadjuk a szeletekre vágott gombát és további 3 percig pirítjuk. Felöntjük a borral és felforraljuk. Ha az alkohol elforrt hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott paradicsomot vagy a konzervet illetve a paradicsomlevet. Sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint őrölt vagy friss rozmaringot és oregánót adunk hozzá. Addig főzzük, míg össze nem sűrűsödik. Én mindig teszek félre kevés aprított fokhagymát és pár perccel azelőtt, hogy elkészülne, a szószhoz adom. Így sokkal intenzívebben érezhető az íze. Amíg a mártás fő, nagy fazék forrásban lévő vízben éppen csak puhára (al-dente) főzzük a tésztát. A tésztát leszűrjük, majd összekeverjük a szósszal és az apróra vágott petrezselyemmel. Kanál és villa segítségével fészkeket készítünk. Nem áltatlak benneteket, nehéz és pepecselős meló a fészekrakás, de a látvány miatt megéri. A fészkeket olívaolajjal meglocsolt, tűzálló tálba sorakoztatjuk. A fészek készítéshez egy nagyobb méretű kiszúró formát vehetünk igénybe (lásd a képen), így garantált az egyben maradásuk.
Ha nem akartok fészekrakással szórakozni és a konyha küszöbén topog a család, hogy éhesek, mikor lesz már készen, akkor csak dobáljátok a tészta közé a mini mozzarellát és toljátok be a sütőbe, míg meg nem olvad a sajt. Szerintem a siker így is garantált. Aki mégis szán rá időt, az, miután megtelt a tepsi a tészta kupacokkal, rakjon a közepükbe egy-egy mozzarella golyócskát. Tapasztalat, hogy a szószos edény alján marad sonka és gomba darab, amit bátran merjünk a fészkekre. Ha elkészültünk, előmelegített sütőben kb. 10 percig, a sajt olvadásáig sütjük. Vigyázzunk, nem szabad túl sokáig a sütőbe felejteni, mert a tészta kiszárad és ezáltal veszít élvezeti értékéből. Tálalás előtt felaprított friss petrezselyemmel vagy bazsalikommal szórjuk meg a tésztakupacok tetejét. Forrón tálaljuk, mert ha kihűl, nem számíthatunk extra élvezetre. :)
Meglehetősen szubjektív és nagyban függ a fogyasztó egyéni ízlésétől, hogy hogyan értékeli egy étel élvezeti értékét, de garantálom, hogy ez a tészta méltó a nevéhez! ;)
