Szeretek néha egyedül lenni... Igyekszem tudatosan élni, szeretem átgondolni, hogy hol és hová tartok és jó úton haladok-e a kitűzött célok felé. Legtöbbször tervezek, beosztom az időmet, mert ha nem így teszek, azon kapom magam, hogy elrepült... elrepült az idő anélkül, hogy valami "hasznosat" csináltam volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy szögletes vagyok... igen, vannak spontán dolgok is az életemben. Például, amikor rám tör a tésztaéhség, a tervekkel ellentétben, képes vagyok bármikor nekiállni főzni, hogy vágyamat csillapítsam. Ez is spontaneitás, nem?! :)
Visszatérve az egyedüllétre... gyermekkoromban a nagypapámnak volt egy "szertartása", szüksége volt heti pár óra egyedüllétre. A konyha volt a komfortzónája, így az egyedüllét helyszínéül is ezt választotta. Éveken keresztül, minden héten pár óra... pár óra, amit önmagával töltött... amikor elkészítette és elfogyasztotta a kedvenc, egyszerű kis ételét: krumplilevest frissen gyúrt csipetkével.
Érdekes módon nekem is a konyha lett a komfortzónám, főzés közben tudok igazán kikapcsolni, itt tudok kizárni minden zavaró tényezőt.... csak én, a gondolataim, a rutinszerű mozdulatok, az illatok és az ízek... aztán kész is az ebéd, amit elfogyasztok... önmagammal. :)
A legutóbbi ilyen ebédem a Túrós táskaleves, amit életemben először készítettem egy kedves kolléganőm nagymamájának, Teri mamának receptje alapján.
Túrós táskaleves /4 személyre/
Egy nagyobb hagymát apró kockára összevágunk, és egy evőkanál olajon (én kacsazsírt használtam) világos barnára dinsztelünk. A tűzről levéve meghintjük egy kávéskanál pirospaprikával (én csapott evőkanállal raktam bele), összekeverjük, majd félre rakjuk.
Egy tojásból, amennyit felvesz (kb. 10 dkg), annyi lisztből, csipet sóból ruganyos tésztát gyúrunk, majd sodrófával vékonyra kinyújtjuk. Derelyeformával kör alakú lapokat szúrunk ki, és mindegyik közepébe egy kávéskanál túrótölteléket teszünk, majd a formát összenyomjuk. Én kör alakúra hagytam és két tésztalapot illesztettem össze.
Túró töltelék: 15 dkg túró, annyi tejföl, hogy keményebb massza legyen, só, fűszerek ízlés szerint. Én kaporral bolondítottam, apróra vágtam és a túrós masszába kevertem.
Ezután kb. 1 l sós vizet forralunk (a tészta mennyiségéhez keveselltem a vizet, így 1,5 liternyi mennyiséget forraltam), beletesszük a túrós táskákat és a megmaradt tészta széleket, a megdinsztelt hagymát, és kb. 5 percig forraljuk, míg a derelyék megfőnek.
Folyamatosan kóstoltam a levet, sóztam ízlés szerint és kevés házi vegetát is használtam. A levest még tejfölözzük, nem baj, ha egy-egy táskából a töltelék egy kicsit kiforr. A tejföllel történő habarást az alábbiak szerint végeztem: 3 evőkanál tejfölt habverő segítségével simára kevertem, egy kevés forró lével eldolgoztam és azonnal a levesbe öntöttem, jól elkevertem.
Ezt követően alaposan kiforraltam. Egy jó negyed órát állni hagytam, hogy az ízek összeérjenek.
A tetejét meghintettem egy teáskanál tejföllel, kaprot csíptem rá, s
Tálaltam e régi étket,
melynek íze elnyerte tetszésemet.
A fazék így kiürült,
s a tésztáslány már el is terült. :)
Köszönöm a receptet Teri mamának! Bevallom őszintén nem gondoltam, hogy ez az egyszerű leves ilyen finom ízeket rejt.
