Vágytam az erdő csendjét, az illatát és ízét, de kint szél fújt és hó esett, így maradt a képzelet. Az ablakba kuckóztam és forró erdei gyümölcs teát szürcsölgetve a távolba meredve azon gondolkoztam, hogy hová és hogyan menjek, ami: nincs túl messze, de mégis elég távol... a világ minden zajától.
Lehunytam a szemem, elcsendesítettem a fejem, s hirtelen az erdő szélén egy keskeny úton meneteltem.
Körülvett minden, amire vágytam, így nem tétováztam, belélegeztem az erdőt és vártam... az öröm a vérrel együtt az ereimbe áradt, sebesen haladt előre, az erdő csendjét, illatát és ízét a testembe töltve. Átjárta minden porcikámat, bizsergett a testem és szemem előtt a szivárvány minden színét láttam. Kicsit megszédülve, a sok ingertől megrészegülve egy fa tövébe ültem, és megpihentem.

Aztán a távolba bámulva, a boldogságtól elkábulva hangosan egy mesébe kezdtem, a pocaklakómnak Wass Albert vén gombacsinálójáról meséltem. 
"A legerősebbik manó, akinek hosszú, fehér szakálla földig ért már, és vén volt ahhoz, hogy fára másszon, vagy egyéb nehéz munkát végezzen, nekifogott gombát ültetni. Éppen olyan időt-töltött vén manóhoz illő foglalkozás volt ez. Járta egész nap az erdőt, lassan, öregesen, és itt-ott elültetett egy-egy gombát. Fehéret, barnát, pirosat: amilyen éppen az eszébe jutott. Jóféle gombák voltak mind, amiket az öreg manó ültetett, és legkedvesebb mulatsága az volt, ha megleshette egy fa mögül, amikor valami rőzsegyűjtő öregasszony vagy gyerek meglelte ezeket a gombákat a bokrok alatt vagy a fák tövében, és boldog örömmel vitte haza, hogy vacsorát főzzön belőlük. Megelégedetten dörzsölgette ilyenkor kezeit a kis öreg manó, hogy lám csak, milyen hasznos mesterséget választott magának. Szegényemberek gondviselője lett..."
Hirtelen visszhangozni kezdett az erdő, a mesét hallottam vissza... megálltam, a fülem kitártam, s elképedve konstatáltam, hogy a mese folytatódik, de nem az én hangom cseng a füleimben. Egy ideig csak a hangját hallottam, mély volt, olyan bölcs... szavai csengése, a hangok hulláma elárulta, hogy ő a mese főszereplője, ez az ő valósága. Egyszer csak ott állt előttem, mintha órákat mesélt volna az erdőről, pedig csupán egy pillanat volt. Búcsúzóul egy gombával teli kosarat nyújtott át, s a lelkemre kötötte: "Mesélj a gyermekednek az erdőről, az erdő minden látható és láthatatlan lakójáról, rólam. Nyisd ki a szívét, töltsd meg kincsekkel: jósággal, szeretettel és békességgel. Tanítsd meg, hogy ha felnő és az erdőt járja, figyelve és lábujjhegyen lépjen, így megláthatja ő is az erdő minden szépségét, meghallhatja minden apró rezdülését."
Korgó gyomromra felriadtam, a konyhába rohantam, s a fenti történettől átszellemülten az alábbi tésztát gyúrtam. Egy kosár erdei gombával tálaltam és családommal jóízűen elfogyasztottam. 

Gesztenyeliszttel gyúrt friss tészta erdei gombával tálalva (4 főre)

A tészta hozzávalói:

280 g dupla nullás liszt
120 g gesztenye liszt
4 szoba-hőmérsékletű tojás
csipet só

A kétféle lisztet tálba szitáljuk, kiöntjük egy tiszta munkafelületre és a közepébe mélyedést vájunk. Beleütjük a tojásokat, sózzuk és a kezünkkel körkörös mozdulatokkal fokozatosan a tojáshoz keverjük a lisztet. (Mindezt a tálban is végezhetjük, de természetesen robotgépben is összekeverhetjük.) Ha összeállt a tészta, kézzel gyúrjuk további 5 percig, attól függetlenül, hogy mivel állítottuk össze. Ennek a tésztának sokkal puhább az állaga, mint a hagyományos tojásos tésztának. Ha túl puhának, esetleg ragadósnak érezzük a tésztát, gyúrjunk hozzá még kevés lisztet. A tésztából gömböt formázunk és fóliába csomagolva hideg helyen pihentetjük kb. 1 órát. 

A tésztát géppel kinyújtjuk, majd a gépre helyezzük a tagliatelle formához való kést és a tésztacsíkokat méretre vágjuk. (Ha nem áll rendelkezésre gép, akkor sodrófával nyújtjuk, s feltekerve éles késsel tetszőleges szélességű csíkokra vágjuk.)

A mártás hozzávalói:

700 g vegyes erdei gomba
160 g vaj
4 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
fél csokor apróra vágott petrezselyem
kis csokor metélőhagyma vagy erdei snidling durvára vágva
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán

A gombát megtisztítjuk a szennyeződésektől. A szár végét levágjuk, majd hosszában szárastul méretétől függően összevágjuk. (Én most télidőben fagyasztott, s már előre felszeletelt gombát használtam). A vaj felét nagyobb méretű serpenyőben felolvasztjuk, majd az összelapított (lehet szeletelni, apróra vágni) fokhagymát hozzáadva kevergetjük, anélkül, hogy színt kapna. A serpenyőbe dobjuk a gombákat, pár percig sütjük a vajon és felöntjük a száraz fehérborral. Így rotyogtatjuk, hagyjuk a folyadékot elpárologni, majd sózzuk, ízlés szerint meghintjük frissen őrölt borssal. Az időközben megfőtt tésztát alaposan lecsöpögtetjük és a krémes gombamártáshoz adjuk, majd a vaj másik felével és a zöldfűszerekkel jól összeforgatjuk. (A tészta vizéből mindig tegyünk félre, mert ha túl sűrűnek találjuk a mártást, akkor ezzel hígíthatjuk.) 

 Ízlés szerint megszórjuk parmezánnal és azonnal tálaljuk. 

(Giorgio Locatelli Ízek Itáliája c. szakácskönyvéből inspirálódtam, én az alapanyagok tekintetében, mind a tésztánál, mind a mártásnál más arányokkal dolgoztam.)

Gesztenyelisztes házi tészta mások konyhájában:
Mandula Sarok
Mástészta
Elmira paleo konyhája