... és mindenki azt kérdezi: "Hogy van türelmed hozzá?"
Elárulok egy titkot: nem kell hozzá türelem.
Tésztakészítés során még nem éreztem türelmetlenséget... gyöngyfűzésre viszont nem tudnátok rávenni, mert a második apró gyöngyszem felfűzésekor remegne a kezem, ráznám a lábam és a türelmetlenség okozta testi tünetek miatt azonnal fel kellene állnom. ÉS... arra a helyre többet nem ültetnétek vissza. :)
Ez kizárólag abból adódik, mert nem érzek ellenálhatatlan vágyat, hogy ilyesmit alkossak. Én a tésztagyúrásban, formázásban lelem örömömet és egy különleges forma elkészítésének vágya legyőzi a türelmetlenséget. Persze minden egyes tészta megformázásakor tudomásul kell venni, hogy az nem (feltétlenül) lesz olyan, mint amit a nagyi készít vagy amit egy "olasz mamma" egy egész élet tapasztalatával alkot. 
Tégy egy próbát, készíts tésztát házilag, a hozzávalók: 1 kg vágy és 1 csipet elfogadás. 
Jó tanács: szeresd a tésztát, s akkor a türelmetlenség elszáll... :)
...elszáll egy kis időre... az érzés csak a tészta "késleltetett" elfogyasztása során lép fel, vagyis: ha nem ehetem meg éppen akkor, amikor én akarom. :) 
Eljött az ideje a lorighittas tészta készítésének. Időigényes, de a végeredmény összehasonlíthatatlan bármelyik másik tésztával. Ez a tészta tradicionálisan Szardíniáról, Marmilla tartomány Morgongiori nevű kicsi falujából származik, melynek kevesebb, mint 900 lakosa van. A tésztát formájáról nevezték el, ami egy gyűrűre hasonlít. 

 

A falu asszonyai generációról generációra adták tovább a tészta készítésének tudományát, mint valami értékes családi ékszert. Készítésének folyamata művészet, aminek tökéletes elsajátítása évekig tart. A tészta hosszú eljárás révén, kézzel készül, akár 6 órán át formáznak egy kilónyi tésztát. A végső eredmény egy olyan étel, ami különleges megjelenésében és ízében egyaránt.
Nekem megadatott, hogy a tészta készítését helyi asszonyoktól sajátítsam el. Nem kellett mást tennem, mint:

 

és íme:

 

 

 

Segítségem nem volt, így (csak) 400 g durumlisztből készítettem a tésztát, melyhez 200 ml kézmeleg, sós vizet adtam és rugalmas tésztát gyúrtam. A felvételen látható módon a tésztából "kukacot" sodortam.

 

 

A tésztát letakartam, csak az a rész volt fedetlenül, amellyel dolgoztam. A sodratot az ujjaimra (mivel jobb kezes vagyok, a bal kezem mutató-, középső és gyűrűs ujjára) tekertem duplán, az illeszkedésnél a tésztát lecsíptem, végeit összenyomtam. A bal kezemmel az illeszkedési pontot rögzítettem a másikkal egymás köré csavartam a tésztaszálakat. 

 

 

Bő mennyiségű sós vízben való forralás után a Lorighittast tradicionálisan csirkés, babérleveles, paradicsomos szószban tálalják. Én az alábbi hozzávalókból készítve kínáltam:

200 g füstölt sonka
2 nagyobb paradicsom
1 kaliforniai paprika
1 marék spenót
olívaolaj
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán

 

Először a paprikát a sütő grillfokozatán addig sütjük, amíg a héja fekete és hólyagos nem lesz. Ha elkészült beletesszük egy tálba, átlátszó fóliával letakarjuk és hagyjuk állni kb. negyed órát. A paprika ez idő alatt összeesik és a héja könnyen lehúzhatóvá válik. 
A friss paradicsomokat leforrázzuk, a héját lehúzzuk és összevágjuk. A spenótot és a sonkát felcsíkozzuk. Nagyobb serpenyőben felhevítünk kevés olívaolajat, majd hozzáadjuk a sonkát, megpirítjuk. Ráöntjük az összevágott paradicsomot, a meghámozott kockára vágott, sült paprikát, a spenótot, majd összeforgatjuk. Sózzuk, frissen őrölt borssal meghintjük. Egy kevés frissen reszelt parmezánnal átforgatjuk és a leszűrt tésztával összekeverjük (nem kell alaposan leszűrni, egy kevés főzővíz mehet a tésztával együtt). Parmezánnal meghintve tálaljuk.

 

 

A lorighittas lassan készült, de gyorsan fogyott. :)