A hangszerek egyik jelentős csoportját alkotják azok, amelyek a húrok rezgésével állítják elő a hangot. Ide sorolható a gitár, olaszul chitarra. Nekem is van egy gitárom, de meglepő módon meg sem próbáltam megszólaltatni.
Az előzmények: Egy évvel ezelőttig tudomásom sem volt arról, hogy ez az eszköz létezik. Az olasz tésztaformák elkészítési módjáról böngésztem és egy bejegyzésben a  "spaghetti alla chitarra" kifejezésre bukkantam. Sztaki olasz-magyar szótár:

No ez kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet és lelkesen elkezdtem információkat  gyűjteni a jellegzetes olasz tésztavágó eszközről, mely Olaszországon belül Abruzzo tartományban ismert. Helyi specialitás az általa készített friss tészta, melyet leginkább kicsi húsgombócokkal tálalnak. A chitarra tészta külsőleg a spagettire hasonlít. A különbség, hogy nem kör alakú, hanem szögletes. Olvastam (és már tapasztaltam), hogy az elkészítési módja miatt sokkal több szószt szed fel, mint egy "átlagos" tészta. 
Elhatároztam, hogy megtanulok ezen a "hangszeren" játszani és persze addig nem nyugodtam, míg nem sikerült beszerzem. Íme az én gasztro-hangszerem:

Amikor megérkezett, rögtön kipróbáltam, mindkét fele húros, az egyikkel 2,5 mm (spaghetti), a másikkal 5 mm (fettuccine) széles tésztát tudok készíteni. Azt mondják a chitarra tészta liszttel és friss tojással készül (én így csináltam), de Giorgio Locatelli Ízek Itáliája c. könyvében merőben más elkészítési módot ajánl. (Igen, jól gondoljátok: a chitarra projekt még folytatódik.) 
A tésztát legutóbb 700 gramm durumlisztből, 7 tojásból dolgoztam össze, ebből 4 fő lakott jól, hozzáteszem nagyétkű társaságról van szó.

Lisztet kiönt, mélyedést csinál, tojásokat beleüt, összegyúr, nem pihentet, géppel kinyújt. És már kész is, vághatjuk formára, így ni:

A kinyújtott tésztát a húrokra helyezem, a sodrófát (chitarra tartozéka) végighúzom rajta (többször szükséges), az erőkifejtés hatására a húrok elvágják. Kemény meló, vagyis olasz... De a friss tészta verhetetlen. Aki kóstolta már, tudja miről beszélek. A család is rákapott, pechemre. :) Szinte elvárás lett a frissen gyúrt tészta.

Ezt az elkészítési módot haladóknak ajánlom. Bevallom őszintén, nagy társaságnak nem biztos, hogy elkészíteném, hiszen már a fent említett mennyiség is igénybe veszi az ember kezét és idejét egyaránt.

A fotókat készítette: Nemes Róbert 

Gyermekként nem érzékeljük az idő múlását csak élvezzük a napok, hetek, hónapok történéseit. Falun nőttem fel és összehasonlítva a nagyvárosi léttel, ott minden olyan nyugisan zajlott. Ott, akkor volt idő mindenre. Persze azóta nagyot fordult a világ és talán ott is felgyorsult az élet.
Na de maradjunk az emlékeknél: a nagymama arca ugrik be, ráncos, de nem gondterhelt. Épp tepertős pogácsát süt a kérésemre.

Nagy kedvenc volt akkoriban, persze csakis úgy, ahogyan ő készítette. A mami már nincs közöttünk, a tudását és a receptjeit is magával vitte. Sajnos nem volt elég időnk, pedig annyi tervünk volt. Rengeteg étel elkészítését szerettem volna megtanulni tőle és ő is szerette volna átadni nekem a tudását. Azt hiszem, ez esetben sem a recept hiányzik, hiszen rengeteg próbálkozást tettem, hogy olyan „mamisra” sikerüljön és biza rá kellett jönnöm, hogy soha nem lesz olyan… nem, mert hiányzik valami… hiányzik, azaz íz, amit gyermekkoromban éreztem, azaz íz, ami a mami nélkül már nem létezik. Talán benne volt a lelke, hiszen szenvedéllyel és szeretettel készült a sok finomság.
A tepertős az ő emlékére sült. Biztosan imádná, hiszen az iránta érzett megbecsüléssel és hatalmas szeretettel készítettem. 

Horváth Ilona szakácskönyvében található tepertős pogácsa recept nyerte el a családom tetszését. A sok próbálkozás közül szerintük ez a legfinomabb. 

Jöjjenek a hozzávalók:

1/2 kg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tejföl
35 dkg darált tepertő
15 dkg margarin vagy vaj
langyos tej
só, cukor
2-3 evőkanál bor (kihagyható)
1 tojássárgája
 
Elkészítés:

Az élesztőt kiskanál cukorral 1 dl langyos tejben felfuttatjuk, majd liszttel, sóval, 15 dkg margarinnal/vajjal (ugye ez opcionális) és a szükséges mennyiségű borral jól összedolgozzuk. (Ha kemény a tészta tejjel lágyíthatjuk.) Az összeállt tésztát vékonyra kinyújtjuk, rákenjük a darált tepertőt és feltekerjük, a sodrófával kissé ellapítjuk, felébe egymásra hajtjuk és fél óráig pihentetjük. Újra kinyújtjuk és az előbbi módon felcsavarjuk. Ezt a műveletet háromszor ismételjük fél órás pihentetéssel. Végül kb. 2 cm vastagra nyújtjuk, tetejét késsel rács alakban bevagdossuk (éles kés szükségeltetik), pogácsa szaggatóval kiszúrjuk, a tepsibe sorakoztatjuk (a tepsit sütőpapírral kibéleljük) és végül tojással megkenjük. Kb. 15 - 20 percig sütjük 200 fokon. (A pogácsákat nem szabad lassan sütni, mert kiszáradnak!) 

Hát így készül nálunk a tepertős. Tudom, számtalan bejegyzést írtak már róla, de ez az enyém a hozzá fűződő emlékekkel. A bor mellett a szenvedélyem és szeretetem is megbolondította... ezért annyira kapós a családban. Az anyukám szerint a mama büszke lenne Rám! :)
A fotókat készítette: Nemes Róbert 

"Mániákus, egyszerűségében megragadó őrült rajongó vagy Te" - hangzott a hozzászólás. És akkor elhatároztam, hogy rajongásom alapanyagát egy blogon keresztül fogom "életre" kelteni. 
Kalandos utazásra indulok a tészták világába és örülnék, ha velem tartanátok. Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogy ki lesz az idegenvezetőtök?! Egy lány, aki szeret a konyhában tüsténkedni. Egy lány, aki élvezettel tud enni. Egy lány, aki nem tud tészta nélkül élni. :) JA... és a fotósunk, egy srác, aki megörökíti a tésztás pillanatokat. Sokarcú a tésztavilág, lesz: - édes és sós, - száraz és friss, - főtt és sült, - átgondolt és improvizált, - egyszerű és összetett, - hazai és külföldi, - megszokott és különleges. 
A cél: mindezt felfedezni, tanulni és persze jóízűeket enni. Én szeretném kiélvezni e világ nyújtotta lehetőségeket. Ha kedvet éreztek hozzá: induljunk mielőbb! Tésztára fel(fal)!!! ;) 

- Miért tisztatészta? - Mert itt minden TISZTA TÉSZTA!