Édesapám elvárta tőlem a tökéletességet. Kemény meló az állandó megfelelni akarás, a bármit csinálsz, tudod, hogy sohasem leszel elég jó, tudod, hogy hiába igyekszel, sohasem fogod azt hallani tőle, hogy: "Kislányom, büszke vagyok rád!". Megterhelő folyton azon gondolkozni, hogy mivel tudnál elégedettséget csalni annak a személynek az arcára, akit imádsz, akire felnézel, de aki elvárja tőled, hogy tökéletes légy. Kérdezem én: Mit jelent tökéletesnek lenni?  
Nincs tökéletes ember, nincs tökéletes cselekedet, nincs tökéletes tészta. A tökéletesség csupán illúzió. Sokan írtok nekem, küldötök fényképet az elkészített tésztákról és a legtöbben megjegyzést tesztek tökéletlenségükre. Azt hiszem minden hozzáállás kérdése, el kell fogadni, hogy hibázással tanulunk. Aki retteg a hibázástól, aki rögtön a tökéletes megvalósításra törekszik, az lemond a tanulásról és egyben aláássa kreativitását. Olvastam egy írást, (Ne) légy tökéletes! címmel, nem tudom hol jelent meg, hogy ki írta, de az elolvasása után döbbentem rá, hogy a tökéletesség valóban nem létezik. Hosszú idő kellett hozzá, de a harcot feladtam, s vele együtt a perfekcionizmusomat is. Jöjjön egy történet, mely a segítségemre volt, melynek elolvasása döbbentett rá, hogy feleslegesen szenvedtem hosszú időn át:
„Legjobb barátom, Béla egyszer egy vasárnap délután a következőt mesélte:
- Ma volt a napja, hogy feladtam a perfekcionizmusomat. Járólapot raktam le a konyhában, és az egyik megrepedt. Óriási nyomás volt bennem, hogy felszedjem és kicseréljem. De nem: ellenálltam. Azt gondoltam, nagyon jó kis figyelmeztető jel lesz számomra, hogy nem vagyok tökéletes, és jó lesz emlékezni, hogy mennyit szenvedtem a tökéletességre való törekvésemtől…
Ez így van rendjén! Az élet nem egy kilátástalan harc a tökéletesség eléréséért, hanem játék, olykor küzdelem, sokszor tanulás, néha fájdalom, öröm, bánat és lelkesedés.” 
Tudom, hogy már édesapa is másként gondolja, tudom, hogy egy felhő szélén csücsül és szeretettel, büszkén tekint le rám és figyeli "tökéletlen" mindennapjaimat, tésztás kísérletezéseimet.
Céklával gyúrt friss tésztát készítettem... minden darab más méretű lett, de én készítettem és bátran kijelenthetem, hogy elégedettséget érzek... és ha másnak nem is, számomra "tökéletesen" gyönyörűt alkottam. ;)

Céklával gyúrt, friss malloreddus, hozzávalók:

300 g durumliszt
1 tojás
céklapüré

Két darab kisebb méretű céklát jól megmosunk, megszárítjuk és  alufóliába csomagolva héjastul sütőben puhára sütjük (200 °C). Kb. 1 óra alatt készül el (ha nagyobb a cékla, akkor lehet sokkal több idő is). Amikor megpuhult, lehúzzuk a héját, cikkekre vágjuk, kevés olívaolajjal meglocsoljuk, sózzuk és leturmixoljuk, figyelve arra, hogy ne legyen darabos.

Szitáljuk át a lisztet, keverjünk hozzá egy kevés céklapürét, formázzunk mélyedést a közepébe, üssük bele a tojást és kezdjük el összegyúrni. A céklapürét lassan adagoljuk, kizárólag annyit, amennyit a liszt mennyisége felvesz. Dolgozzuk meg jól a tésztát, hogy szép sima és kemény legyen.

A tésztát fóliába csomagolva, fél órát pihentetjük a hűtőben. A megmaradt céklapürére még szükség lesz, tegyük félre. A megpihent tésztát hengereljük,

összevágjuk,

majd formázzuk:

A malloreddus elkészítésének részleteit A tészta, ami rabul ejtett bejegyzésben olvashatjátok.

Van köztük kicsi, nagy, duci, sovány, de mégis csodás látványt nyújt. A elkészültük után, a családdal csak néztük, néztük és gyönyörködtünk bennük, majd frissen elkészítve elégedetten felfaltuk. A tésztás fotókat nemesrobi készítette.
Míg a tészta főtt, készítettem friss pestót az ITT leírt módon, felkockáztam 100 g feketeerdei sonkát, ropogósra sütöttem.

A kifőtt, leszűrt tésztát a sonkával összeforgattam, rákanalaztam a pestót és egy kevés főzővizet locsoltam rá, majd összekevertem, hogy a tészta teljes felületét beborítsa. (A tészta főzővizébe, mikor forrt, beleöntöttem a maradék céklapürét, mert főzés során a tészta elveszíti intenzív színét. Gondoltam, így a lé is színezí, kevésbé lesz rózsaszín. A megszínezett főzővíztől a kifőtt tészta ízesebb is lett.) Tálaltam, s a tetejét juhsajt kockákkal megszórtam.

Elfogyott, mind egy szemig. :)