Tésztaőrületemhez hozzátartozik minden olyan eszköz begyűjtése, amivel a tészta formázható. A beszerzés nem jelent megnyugvást, mert a legnagyobb kihívás a különböző (tészta)formák elkészítésének elsajátítása. Addig nem nyugszom, amíg (saját értékrendem szerint) tökéleteset nem alkotok. :)
Így volt ez a csigacsinálással is... 
Emlékek, élmények híján régi szakácskönyveket olvasva, az interneten felkutatott leírásokat tanulmányozva sajátítottam el a csigatészta készítését. Hideg téli estéken, hosszú órákon keresztül, egyedül, a társaságot nélkülözve ültem az asztalnál és pödörtem a tésztát.

Meg kell hagyni: egyedül borzasztóan unalmas a csigacsinálás, ezért próbáltam elkalandozni, gondolatban részt venni egy csigacsináló esten, amikor még ünnepség volt a levesbe való csigatészta elkészítése, ami legtöbbször táncmulatságba torkollt. Személyes tapasztalat hiányában nem sikerült az időutazás. Hiába, emlék nélkül nem megy... ezért segítséget kértem és kaptam is... egy kedves, hihetetlenül kreatív, mindenkit ösztönző, az egész országot kenyérsütésre buzdító hölgytől, a Limara Péksége blog írójától, aki saját élményén, személyes tapasztalatain keresztül feleleveníti e régi hagyományt:
"Néhány héttel ezelőtt a barátnőmmel sétáltunk a piacon, amikor elébünk toppant Dóri egy kedves ismerőse és meghívott minket csigacsináló estre. Felcsillant a szemem és örömmel mondtam azonnal igent a kedves meghívásra. Nagyon régen szerettem volna ellesni a csigacsinálás technikáját. A nagymamámtól maradt ránk csigacsináló szerkezet, nagyjából tudtam is, hogy hogyan, mi módon készül rajta a csiga, de az apró trükköket nem ismertem. Pedig a családunkban volt egy nagynéni, aki csigacsinálással is foglalkozott, de sajnos soha nem láttam munka közben.
Este buszra ültünk és a szomszédos Kiszomborra mentünk. A csigacsinálást ugyanis az ottani nagyon lelkes, és aktív Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör szervezésében tartották. A csoport vezetője, Zsuzsi először egy kis tésztatörténelmet tartott nekünk, ahol megtudtuk, hogy a tarhonya és a lebbencs mellett a csiga is alföldi jellegzetesség.

Forrás: Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör

Ezek a tésztaféleségek olyannyira fontosak voltak hajdanán, hogy például tarhonya konferenciát is rendeztek valamikor.
A csigacsinálás unalmas, aprólékos munka, épp ezért valamikor a hosszú téli estéken az asszonyok összegyűltek és együtt készítették a levesbe való tésztát. Különösen fontos volt ez lakodalmak előtt, hiszen az alföldi lakodalmak tyúkhúsleveséből nem hiányozhatott és nem hiányozhat ma sem a házi csigatészta. A készítésben a fiatal lányok is részt vettek, ezen alkalmakkor sokat tanultak az idősebbektől, a felnőtté válásuk része volt.
Férfiak nem vehettek részt ezeken az esteken, ők csak a végén jelentek meg, nekik kellett hozni a bort, ugyanis a fárasztó munka végét egy kis vigassággal ünnepelték általában.
A csigacsináló eszközök többnyire szépen díszített, faragott fából készültek, hiszen szerelmi ajándékként vagy emlékbe kapták a lányok. 

Forrás: Wikipédia

Ezen az estén is szép számmal gyűltünk össze, főként idősebb generáció, de volt közöttünk egészen fiatal lányka is (aki boszorkányos ügyességgel sodorta a csigákat mint később kiderül). Nem titkolt szándék volt, hogy ezt a gyönyörű, régi hagyományt felelevenítsük.
A kis elméleti bemutató után nekiláttunk a munkának. Előkerültek a régi, féltve őrzött csigacsináló szerkezetek is. És legnagyobb meglepetésemre mellettük a levágott bicikliküllők vagy vékony kötőtűk, sőt grillpálcák is. A régi, örökölt készülékek pálcáit ugyanis már megette az idő vasfoga, vagy letört a feje, vagy túl vastag volt a kis pálca, amivel nem csigát, hanem csak lúdgégét lehet készíteni.
Ügyes asszonyok pillanatok alatt begyúrták a tésztát, mások kinyújtották, megint csak mások derelyevágóval apró 1x1 cm-es kockákra szabták. Mindenki kapott belőle, egyszerre csak pár darabot, azt is le kellett takarni egy fóliával, mert a még ügyetlen, lassú tempónk alatt kiszáradt volna. Ha kiszárad, akkor pedig nem lehet feltekerni.

Forrás: Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör

Igazi csapatmunka volt, pont mint régen. Amikor belerázódtunk a szép hangú asszonyok énekelni is kezdtek, talán mondanom sem kell, hamarosan pajzán nóták is elhangoztak (megértettem, hogy miért is volt hajdanán a fiatal lányok felnőtté válásának fontos része egy ilyen est).
Hangulatos este volt. Mély nyomot hagyott bennem, nagyon örülök, hogy részese lehettem. Úgy tudom, hogy akkora sikere volt, hogy ezek az estek a mai napig is rendszeresek a Kiss Mária Hortensia Kör szervezésében."  

Ezúton köszönöm Marcsinak, hogy általa részesei lehettünk a csigacsinálás hagyományát őrző estének. Az alábbiakban pedig az instrukciók, ha meghoztuk a kedved a csigacsináláshoz, Kedves Olvasó. :)

4 személyre elegendő mennyiség készítéséhez egy tojásból 10 dkg lisztből kemény, de jól nyújtható tésztát gyúrunk, ezt követően vékonyra nyújtjuk. (A vékonyítás végezhető géppel vagy sodrófával.) A vékony tésztalapot derelyevágó vagy éles kés segítségével apró, 1x1 cm-es kockákra vágjuk és azonnal letakarjuk, védve a kiszáradástól. Az erre a célra szolgáló kis, recés deszka és a tollszárszerű fapálcika segítségével formázzuk meg a tésztadarabokat. (Javaslat, ha egyedül készíted a megadott mennyiséget: a vékonyítás előtt a tésztát vágd ketté, az egyik darabot takard le egy tányérral, a másikat vékonyítsd, kockázd, formázd, s miután az első darabbal végeztél, kezdd újra a folyamatot a megmaradt tésztával.)

Egy kocka tésztát tegyünk a bordára és azt a szegletnél kezdve sodorjuk fel a pálcika végére, de egyúttal nyomjuk jól a bordához a tésztás pálcikát, mert csak így lesz a tészta szép recés, csak így ragad össze és csak így alakul szép kis kürtő formába (így fogalmaz Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyvében). 

Párja nincsen a házilag készített csigatésztának, ezért vigyétek, terjesszétek, készítsétek... ne hagyjuk feledésbe merülni a múltat, hagyományainkat!

Még több információ a csigatésztáról:
Magyar Elektronikus Könyvtár
Ízes kalandok
HotDog Gasztro