Elsősorban új családtagunk jut róla eszembe, Nokedli a kutyus. A fantázia elszabadult és gyorsan ki is merült. Hát ez van, egy tésztaimádó családtól mi mást várhat az ember?! :)
No de térjünk át a nokedlira, a tésztára. Elsősorban köretként pörköltek mellé szoktam készíteni, kivéve tavasszal, amikor friss fejes saláta kapható a piacon. Ebben az időszakban sűrűn kerül az asztalra az alábbi étel:
Rántásos nokedli ecetes fejes salátával
Igen rántásos és nem tojásos. Amióta az eszemet tudom, a mi családunk így fogyasztja. Szégyen szemre én felnőtt fejjel találkoztam először a tojásos verzióval és ha választani lehet, maradok a megszokott íz mellett. 
Van az a mondás, hogy: Nyeli, mint kacsa a nokedlit. És milyen igaz, emlékszem ezzel kapcsolatban egy történetre. Amikor még kislány voltam, a mama kacsákat tömött. Volt jó pár elzárva, ketrecben, őket kukoricával tömte (ennek a receptjét kihagyom, nem tésztaétel), a többieknek meg néha főzött nokedlit, elképesztő, hogy milyen rövid idő alatt felfalták. A mama azt mondta, hogy ettől híznak és szép lesz a májuk, amit én annyira szeretek.
Persze megkérdeztem:
- Mama, akkor ha sok rántásos nokedlit eszem, akkor én is kövér leszek? 
A mama mosolygó arccal azt válaszolta:
- Kislányom Te nem tudsz annyi nokedlit enni, hogy kövér legyél.
Szóval azóta nyelem a nokedlit, és a mama szavaira gondolok, persze átértelmezve: engem nem hizlal a nokedli. :)

A recept leírásával gondban vagyok, hiszen ez az étel nálam nem mérce alapján hanem érzésre készül (4 főre kb. 60 dkg liszt, 4 tojás, kevés víz, pici só). Vizet forral, hozzávalókat összedolgoz, ha a víz felforrt szaggat, megkavar, ha a nokik feljönnek a víz felszínre leszűr, majd hideg vízzel öblít. Közben bőséges rántást készít (kacsazsír, liszt, pirospaprika). Nokedlit beleforgat és ízlés szerint sóz. A rántásos nokedlit ecetes fejes salátával tálal. Így ni!

Occó, tápláló, finom és nem hizlal (annyira)! :) Tessék kipróbálni! ;)

A fotókat készítette: Nemes Róbert