Korábbi bejegyzésemben a "kedvenc" témát fejtegettem és megállapítottam, hogy számomra nem létezik... csak néha rákattanok bizonyos dolgokra.
Ha már itt tartunk: jelenlegi "rákattanásomat" befolyásoló tényező az egyéb kategóriába sorolható.
Mielőtt ismertetem a 'tényezőt', tegyünk egy kis kitérőt:
Határozottan állíthatom, hogy előző életemben olasz 'mamma' voltam. :) Ellenállhatatlan vágyat érzek a tésztagyúrás iránt. Mindent ki akarok próbálni, minden tésztaformát saját kezűleg akarok elkészíteni.
Azt hiszem nemrég kezdődött el életem önmegvalósító szakasza és egyben - a blogírással összefüggésben - félelmeim legyőzésének időszaka.
Eddig "szédelegtem" a világban és kerestem azt a tevékenységet, amit szenvedéllyel tudok végezni, ami a lelkemig hatol, ami boldoggá tesz. Hosszú utat jártam be, de a tészta és én végre egymásra találtunk. :) A tésztagyúrás számomra a belső világomban, a tevékenység nyújtotta élményben való teljes elmerülést jelenti. Ilyenkor előtörnek a gyermekkori emlékeim: a mama mozdulatai, szavai és mindez egy olyan érzéssel párosul hogy én ezt már csináltam valahol, valamikor. :) Ebből számomra egyértelmű a következtetés az előző életemre vonatkozóan. :)
És akkor térjünk át a rákkattanás okára. A Chili & Vanilia blog szerzője tehet róla. :) Borzongva olvastam végig a bejegyzését, mely a barátságról, Szardíniáról és nem utolsó sorban egy ottani tészta specialitásról szól. Az biztos, hogy szenvedéllyel, a barátok iránt érzett szeretettel írta, mert olyannyira átjöttek az érzelmek, a hangulat, hogy szinte a helyszínen éreztem magam.
Először az írás, majd a tészta: malloreddus ejtett rabul. Kerestem a boltok polcain, de mindhiába. Aztán az interneten való kutakodás során jött a felismerés, hogy én ezt akár frissen is elkészíthetném. Így is lett. Fantasztikus ez a tészta és a látszat ellenére egyszerűen elkészíthető. Lássuk hogyan:
Hozzávalók a tésztához:
300 gramm durumliszt
150 ml kézmeleg víz
csipet sáfrány
só
Langyosra melegítjük a megadott vízmennyiséget, a sáfrányt a vízbe dobjuk és megkeverjük. A vizet a liszthez adagoljuk, sózzuk és gyúrjuk, amíg homogén nem lesz. Sima, rugalmas tésztát kell kapjunk. Jó tanács: a vizet apránként öntsük a liszthez, mert a vízmennyiség függ a levegő hőmérsékletétől és a páratartalomtól, így megtörténhet, hogy több vagy kevesebb víz szükséges a fent megadott mennyiségnél.
Pihentetés nélkül egyforma adagokra osztjuk a tésztát, majd vékony kb. fél centiméter átmérőjű rudacskákat sodrunk belőle.
Vágjuk fel kb. egy centiméteres darabokra és az alábbi képsorozatnak megfelelően bordázott felületen formázzuk. Én a képen látható bordázott deszkát használtam, ami egy speciális eszköz gnocchi és garganelli készítéséhez. Nem próbáltam, de szerintem bambusz alátéttel vagy bármilyen bordázott felületű tárggyal helyettesíthető. A tészta vágási felületét a deszka bordáira merőlegesen helyezzük és hüvelykujjunk segítségével végig görgetjük. Ha kész lepöcköljük és jöhet a következő. Hagyományosan úgy készítették, hogy a tésztadarabokat kézzel szalmakosár oldalához nyomták.
A tésztához egy igen egyszerű és ízletes szószt készítettem. A friss tészta helyett használhattok bármilyen formájú száraz tésztát. Lényeg, hogy a felülete bordázott legyen, így jobban felveszi a szószt. Míg mosogattam megkértem a páromat, hogy töltse át a képeket a számítógépre. Ő a mappának és én ezáltal az ételnek az alábbi nevet adtam: zöldborsópürés tésztaprüttyök . :)
Hozzávalók a szószhoz:
200 g zöldborsó (friss vagy fagyasztott)
kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
15 g vaj
15 g pecorino sajt (vagy más juhsajt)
15 g parmezán sajt
400 ml alaplé
só, bors, szerecsendió
bacon szalonna
Elkészítés:
A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, közben elkészítjük a szószt.
A vöröshagymát apróra vágjuk a fokhagyma gerezdeket a kés pengéjével összenyomjuk, majd vajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a leöblített, lecsepegtetett zöldborsót, sózzuk, borsozzuk majd alaplével vagy vízzel felöntjük. Puhára főzzük a borsószemeket, majd leturmixoljuk. Hozzákeverjük a lereszelt sajtot és ha szükséges ízesítjük, szerecsendiót reszelünk hozzá. A szalonnát csíkokra vágjuk és egy serpenyőben ropogósra pirítjuk. A szószt átmelegítjük, kevés főzővízzel lágyítjuk majd a leszűrt tésztával összeforgatjuk. Szalonna csíkokkal a tetején tálaljuk, kevés parmezánt reszelünk rá. Hárman laktunk jól a megadott mennyiségből.
Köszönjük a Polgár Pincészetnek a bort (Polgár Rosé 2010), mely vicces módon érkezett meg a vacsoránkhoz.
Élmény volt elkészíteni ezt a gyönyörű formájú tésztát. Egy újabb tésztaformázási móddal gazdagodtam, melyet köszönök Mautner Zsófinak, hisz az "okot" ő szolgáltatta. :)
