Szóltál, édesanya? - kérdeztem, miközben a tésztát dolgoztam össze.
Hallottam a megjegyzését, annak ellenére, hogy a tésztára koncentráltam. Jó a hallásom, túlságosan is... :) Ha elmerülök valamiben (ami éppen piszkosul foglalkoztat) és hozzám szólnak, rendszeresen visszakérdezek, rosszabb esetben fél óra elteltével reagálok... pedig hallom... hallom, de nem fogom fel. Anyukám szerint csak egy rossz szokás, amit édesapától örököltem. :) Rossz szokás?! Semmiképpen sem! Aki kérdez, az azt látja, hogy jelen vagyok... de csak fizikai valómban. Ilyenkor a lelkem kilép a testemből és eggyé válik a gondolattal, a cselekedettel... ott vagyok és nem itt vagy itt vagyok és nem ott?! ;)
Sohasem gondoltam volna, hogy tésztagyúrással fogod tölteni a szabadidődet. - fejezte be a mondatot, majd a múltba kalandozott. Az emlékek felidézése újra elrepített egy varázslatos világba... újra kislány voltam, édesanyával és a nagymamával gyúrtam, formáztam... és mire feleszméltem az alábbi tésztát produkáltam! :)

Cavatelli formázása

400 g teljes kiőrlésű búzaliszt
200 ml kézmeleg víz 
csipet só

A lisztet gyúródeszkára öntjük, sózzuk, mélyedést csinálunk a közepébe és a langyosra melegített vizet hozzáöntjük, gyorsan összedolgozzuk.

Fontos, hogy a vizet fokozatosan adagoljuk, mert előfordulhat, hogy a liszt kevesebbet, de az is, hogy többet vesz fel. 5 egyenlő részre vágjuk a tésztát,  majd folpackba csomagolva negyed órát pihentetjük a hűtőben. 

Az eddigi tapasztalatok alapján a tészta sodrásával nem tudok olyan gyorsan haladni, hogy a tészta felülete ne cserepesedjen ki, száradjon meg, annak ellenére, hogy konyharuhával letakarom. Ezért módosítottam a folyamaton, felvágva tettem a hűtőbe a tésztát és rövid pihentetés után, mindig csak azt a darabot vettem ki, amelyikkel dolgoztam. Tehát a hűtőből kivett első darab tésztából sima (nem lisztezett) felületen kb. fél centiméter átmérőjű sodratot készítünk. Ezt egy éles késsel kb. egy centiméteres darabokra vágjuk. (Javaslat: A "kígyót" vágjuk félbe, így egymás mellé téve gyorsabban darabolhatjuk.)

A tésztadarabokat egyenként kell megformáznunk a hüvelykujjbegy segítségével. A hüvelykujjunkat helyezzük a tészta vágási felületének felénk eső oldalára, majd lefele irányuló erőkifejtéssel húzzuk végig ujjbegyünket a tésztán. A kilapított tészta összekunkorodik. Próbálok érthetően fogalmazni, de tudom, hogy sokkal könnyebb elkészíteni, ha látjuk a folyamatot. Ezért hoztam az alábbi videót:

Minimális különbség van a technikák között, én előre, ő oldalra dolgozik. 

A cavatelli tészta apró hot-dog kiflire hasonlít. 

Ugye?! :)

Cavatelli zöldborsóval, paradicsomos-kéksajt mártással

Hozzávalók:

a fenti mennyiségű friss tészta vagy kb. 500 g száraztészta

3 evőkanál olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
200 g fagyasztott zöldborsó
1 doboz hámozott konzervparadicsom
30 g kéksajt
200 ml főzőtejszín
löttyintésnyi a tészta főzővízéből
só, frissen őrölt bors

Egy magas falú serpenyőben felhevítjük az olívaolajat, majd hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát. Kis lángon addig kevergetjük, míg színt kap. (Ne égessük meg, mert keserű lesz.) Ezután hozzáöntjük a felaprított konzerv paradicsomot és a zöldborsót. A konzervdoboz falára tapadt paradicsomlevet kevés vízzel leoldjuk és a serpenyőbe öntjük. Mire a paradicsom besűrűsödik, a borsó is megfő. Rámorzsoljuk a kéksajtot, mely hő hatására elolvad. Fakanállal egyenletesen elkeverjük.

Hozzáöntjük a tejszínt, sózzuk, meghintjük frissen őrölt borssal és összerotyogtatjuk. A tejszín pillanatok alatt besűrűsödik. A tészta főzővízéből keveset hozzáöntünk a mártáshoz, simára keverjük és az időközben kifőtt tésztával összeforgatjuk, azonnal tálaljuk. A maradék kéksajtból morzsolhatunk a kimert adag tetejére.

Olyannyira ízlett a családnak, hogy visszatapsolták, így a héten újra terítékre kerül. :)

Cavatelli mások konyhájában:
Az élet napos oldala
Macikonyha