Bemutatom a család kedvencét. Nem kérem, nem a répatortával indítok. Persze azt is imádjuk, de ez a recept sem maradhat történet nélkül.
Kezdem újra! Bemutatom... a család nyusziját, ő Kalandor Kuksi kérem szépen. Három éve, húsvétkor került a családba. Az öcsém vette a barátnőjének a selymes szőrű, szürke apróságot. Nagyon kis cuki volt, az egyik füle már lógott, a másik még az égnek állt. Rögtön belopta magát a család szívébe, még az apukáméba is - aki kezdetben morgott, hogy a nyuszi már pedig nem jöhet be e lakásba. Pontosan három éve, húsvét vasárnapján ültünk a szobában a családdal és a kis nyuszi nekünk produkciózott. Nagyokat kacagtunk, ő pedig fáradhatatlanul rohangált körülöttünk. Rögtön a névadáson törtük a fejünket, persze sokáig nem találtuk a megfelelőt, így mindenki máshogyan szólította. Aztán egyszer csak a boldog tulajdonosa rövid együttélés után Kalandor Kuksi névre keresztelte. A lakásban hol kalandozott, hol pedig kuksolt valamelyik sarokban, hát így kapta a nevét a nyuszi. Családtaggá vált és a csínytevései ellenére imádjuk. Velünk ünnepel: karácsonykor, húsvétkor egyaránt. Sőt, neki is jár ajándék, hisz a Kuksi egy igazi ínyenc. Köztudott, hogy a nyuszik szeretik a répát, de gondoltátok volna, hogy a mi Kuksink csoki imádó?! Na ennyit a húsvéti nyuszinkról, jöjjön egy édesség, melyet Kuksi is meg szokott kóstolni.
A receptet egy kedves kolléganőmtől kaptam évekkel ezelőtt és egy jó ideig sajnos csak az e-mailek között pihent. Mostanság sűrűn kerül az asztalra, mert gyorsan elkészíthető és hihetetlenül finom süti.
Hozzávalók a tésztához:
2 dl étolaj
20 dkg cukor
4 tojás
2 csomag vaníliás cukor
25 dkg rétesliszt
1 csomag sütőpor
10 dkg durvára tört dió
1 teáskanál fahéj
40 dkg reszelt sárgarépa
Ha elkészült, hagyjuk kihűlni. Közben megcsináljuk a krémet. A tejszínt a cukorral kemény habbá verjük, a mascarpone krémet hozzádolgozzuk. Végül a citrom héjával jól átforgatjuk. Én egy kevés citromlevet is facsartam a krémbe.