Lekvárfőző lázban ég az ország, a gasztrobloggerek belendültek és ontják a különleges ízkombinációkat. Ha lekvárt főzök akkor a nagyi hagyományos receptjeit követem. A sok újdonság ellenére sem fordult meg a fejemben, hogy beújítsak és alkohollal bolondítsam a klasszikus recepteket. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a különleges aromájú ételeket, dehogyis: mindenre nyitott vagyok. :)
Az elmúlt hétvégén részt vettem egy 3 napos tréningen és rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok annyira nyitott, mint ahogy én azt gondolom. A gasztronómiai értelemben vett ízérzékelés, az ételek és italok (főleg a borok) íze, aromája, zamata tekintetében kritikusnak, de egyben elfogadónak és nyitottnak tartom magam és ami még fontos: otthon érzem magam "ebben" a világban. Ahogy teltek a tréning-napok egyre inkább kezdtem felismerni valódi félelmemet: félek tőletek, emberektől. Ebből egyértelműen az következik, hogy cseppet sem vagyok nyitott és kommunikatív. A tréning során keveset adtam magamból, még az esti borozás sem hozta ki az "igazi" énemet, bezárkóztam a világomba, de ennek ellenére elfogadóak voltak velem és megerősítést, szeretet kaptam az ott lévő emberektől. Hogy mi a tanulság? Legyek nyitott és merjek adni, adni még többet magamból, nektek, embereknek. Ez volt a hétvége egyik tanulsága és ezúton (a magam módján) szeretnék köszönetet mondani a trénereknek, a résztvevőknek...
Jellemezzük ételeinket, a jó magyar borokat és az embereket is. Szóval köszönöm (a magam nyelvére fordítva), hogy ilyen sok "jóízű és sokszínű" embert ismerhettem meg a tréning során, igazán jó hatással voltatok rám...
Dolgozom magamon és most a tésztán, amit egy pohár élénk rubin színű, kitűnő zamatú, karakteres ízű, testes vörösborral bolondítottam.

Hozzávalók a vörösborral gyúrt tésztához:

400 g liszt (200 g durumliszt + 200 g "00" liszt)
2 tojássárgája
1,5 dl testes vörösbor
csipet só

Elkészítés:

A lisztet gyúródeszkára vagy tiszta felületre szitáljuk/öntjük, majd a halom közepében mélyedést képezünk. A tojásokat szétválasztjuk. A csipet sót a mélyedésbe szórjuk, majd a tojások sárgáját és a vörösbort is beleöntjük.

Egy villa segítségével a lisztet és a folyadékot óvatosan összekeverjük, vigyázva arra, hogy ne folyjon ki a tojás-bor egyveleg. Amikor annyira összeállt, hogy nem folyik, a villát félretesszük és a kezünk segítségével összeállítjuk a tésztát, míg egy tésztagömböt kapunk.

Ezután a tenyerünk párnás részével nekilátunk a gyúrásnak, mely kb. 10 perc időtartamú. A folyamat végére a tészta rugalmas állagú, de nehezen gyúrható lesz. Egy konyharuhával letakarjuk és fél órát hagyjuk pihenni.

Ezalatt előkészítjük a tésztanyújtó gépet. Ha lejárt a pihenőidő, a tésztát felvágjuk, sodrófával  kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd a vékonyítást a géppel folytatjuk. Először a legvastagabb fokozatra állítjuk, a tésztalapot a hengerek közé illesztjük és nyújtjuk. Összehajtjuk és többször átpréseljük, majd egyre vékonyabb fokozatra állítjuk, míg el nem érjük a formára vágáshoz szükséges vastagságot.

Én 6-os fokozatig vékonyítom (persze ez minden gépnél más vastagságot jelenthet), majd a gépre felszerelhető tartozékkal szélesmetélt (tagliatelle) formára vágjuk a tésztát. 

Tudjátok, a tészta fontos szerepet tölt be az életemben, így ha kísérletezek, én azzal teszem.

A gyönyörű képekért köszönet Nemes Róbertnek, a tisztatészta fotósának. :)