Ő gin-tonicot ivott, én életem első kisfröccsét. Beszélgetésbe elegyedtünk, aztán buliztunk egy hétig, aztán meg még négy évig.
Az egyetemi gólyatáborban szövődött a barátságunk.
Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. Sorolhatnám a különbségeket, de miért is tenném, hisz a lényeg: jól kiegészítettük egymást és egy időre elválaszthatatlanok lettünk.
Én már akkor is szerettem főzni, ő kevésbé.
Én már akkor is szerettem a tésztát, szerencsére ő is. :)
Én imádtam a halat, ő még a szagától is rosszul volt.  :(
Tudomásul vettem és száműztem a konyhából. Aztán egy nap csengetett, belépett és köszönés helyett megkérdezte: "Te halat ettél? Oltári büdös, utálom a szagát. Mit főztél belőle?" Még semmit, de terveztem... mert egy tonhal konzerv figyelt a konyhapulton és várta, hogy... 
Csak azt ne mondd, hogy a felbontatlan konzervnek érzed az illatát?
Nem tudtam róla meggyőzni, hogy nincs más hal a lakásban, csak az a konzerv csücsül a pulton, ráadásul felbontatlanul és annak biza nem érezheti a szagát. Váltig állította, hogy de, ő érzi és kérte, hogy süllyesszem el a szekrény mélyére, mert a konzerv látványától is rosszul van. Megtettem, de azóta ha valaki azt mondja nekem, hogy nála jobban senki sem utálja a halat, akkor én a fenti kis sztori elmesélésével megcáfolom. :)
Persze amint távozott és becsukta maga mögött az ajtót előkerült a konzerv és lett belőle: tonhalas-paradicsomos linguine.
Eddig száraztésztából készítettem, de most, hogy kaptam a tésztagépemhez linguine tészta-vágót, azonnal ki kellett próbálnom, így friss, tojásos tésztával kínálom nektek ezt a roppant egyszerű halas mártást.

Vételezzünk 500 g lisztet (olasz durumdarát használtam), szitáljuk a munkafelületre. A liszt-halom közepébe képezzünk egy vulkán szerű mélyedést. Hintsük meg egy csipet sóval majd üssük bele a tojásokat, pontosan 5 egész tojást. 
A tésztát felvágjuk, sodrófával vagy kézzel kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk/lapítjuk, majd a vékonyítást a géppel folytatjuk. Először a legvastagabb fokozatra állítjuk, a tésztalapot a hengerek közé illesztjük és nyújtjuk.

Összehajtjuk és többször átpréseljük, majd egyre vékonyabb fokozatra állítjuk, míg el nem érjük a formára vágáshoz szükséges vastagságot. A linguine-forma vágásához a tésztát viszonylag vastagra kell hagynunk. Az én gépem típusa Marcato Atlas 150 , mellyel 4-es fokozatig vékonyítottam. Miután kb. egyenlő részekre szeleteljük a tésztát, jöhet a formára-vágás, a nagy fazék víz a gáztűzhelyre forrni és az alapanyagok előkészítése.

Hozzávalók a mártáshoz:

500 g koktélparadicsom
3 dl paradicsomlé
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 doboz konzerv tonhal
4 evőkanál olívaolaj
1 rozmaring ágacska
friss bazsalikom
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán a tálaláshoz

Elkészítés:

Mossuk meg a paradicsomokat, vágjuk félbe. Aprítsunk fel 2 gerezd fokhagymát, a másik 2 gerezdet a kés pengéjével nyomjuk össze. Mossuk és szárítsuk meg a bazsalikomleveleket. 
Egy nagy serpenyőbe tesszük az olívaolajat, az aprított vöröshagymát, az összenyomott fokhagymagerezdeket, a rozmaring ágról letépett leveleket, mindezt pirítjuk majd hozzáadjuk az összevágott paradicsomot és közepes lángon addig főzzük, míg összeesik. Ekkor hozzáöntjük a paradicsomlevet (nem volt elég levecses a paradicsom, ezért volt szükség plusz lére), összerotyogtatjuk. Ha összesűrűsödött, öntsük hozzá a leszűrt tonhalat, egy fakanál segítségével forgassuk össze és hagyjuk még pár percig rotyogni. Sózzuk, hintsük meg ízlés szerint frissen őrölt borssal, a felaprított fokhagymával, majd tépkedjük rá a bazsalikomleveleket. Máris keverhetjük hozzá a sós, lobogó vízben kifőtt, leszűrt tésztánkat. Összeforgatjuk, hogy a tésztát átjárja a szósz. Reszelt parmezán sajttal meghintve azonnal tálaljuk. 

Képzeljétek, azóta a barátnőm eszik halat, persze mértékkel és persze ezzel a tésztával sajnos még mindig ki tudom üldözni a világból, pedig annyira, de annyira... fenséges. Én imádom! Remélem Ti is?!