Egészen korán, már kislány koromban megtapasztaltam az erejét. A nagyi a fészer alatt üldögélt és fűzte a különböző méretű, formájú, színű, erejű csilipaprikákat. Persze ott somfordáltam körülötte és faggattam: miért fűzi fel, mit készít belőle, és mit jelent az, hogy erős?! Kimeríthetetlen volt a kíváncsiságom, talán ezért is van ennyi élményem gyermekkoromból. Bátor kislány voltam, persze ez legtöbbször kockázattal járt. :)
A megfelelő pillanatra vártam, csilipaprika lopásra készülődvén. Miközben a nagyi felaggatta a paprikafüzéreket már a kezemben volt a mini csili... most jött el a pillanat, hogy megtudjam, mit jelent az, hogy erős, milyen érzés az, ha csíp. Beosontam a konyhába, megszereztem a papa kését, majd félbe vágtam... először a nyelvem hegyét dugtam oda, de nem éreztem semmit. Rágni kezdtem... s egyszer csak lángolt az ajkam, taknyom, nyálam egybefolyt... folyt a könnyem, melyet a csilipaprikás kezemmel kezdtem el törölgetni. Gondolhatjátok... :) Persze következett a hiszti, meg a nagyi leszidása: "A nem meg mondtam, hogy csíp" kezdetű monológ... :)
Ő (meg)csípett, s én az ominózus eseményt követően nem csíptem.
Ő csíp, s mostanra én is csípem. ;)
S mivel csípem a csilit, no meg a tésztát, így gondoltam, hogy gyúrok friss, csilis tésztát. 

Hozzávalók a tésztához:

200 g durumliszt (vagy BL55)
2 tojás
2 csilipaprika összevágva, mag nélkül
csipet só 

Vigyázat! Elkészítése közben még véletlenül se nyúljunk a szemünkhöz, mert szörnyen csípni fog! Volt szerencsém hozzá... :)

Kicsi, vékony és mégis méregerős. Nem vagyok nagy szakértője a csilipaprikáknak (bár a fenti sztori az ellenkezőjét bizonyítja :)), de már tapasztaltam, hogy általában a legkisebbek a legerősebbek. Ereje a magokban és az erekben koncentrálódik. Ettől függetlenül a magokat nem gyúrtam bele a tésztába. Én frissen vásároltam, de a szárított változata is használható tészta készítéshez. Sőt, legközelebb erős pistával próbálkozom. Ebben az esetben a tésztánk pirosas/narancsos színt fog kölcsönözni.
A friss csilivel így készül a tészta:
A  már megszokott módon :) a lisztet gyúródeszkára vagy tiszta felületre szitáljuk/öntjük, majd a halom közepében mélyedést képezünk. A csipet sót a mélyedésbe szórjuk, majd a tojásokat is beleütjük. Az apróra vágott csilit a tojások tetejére szórjuk és egy villa segítségével összekeverjük. 

Amikor annyira összeállt, hogy nem folyik, a villát félretesszük és a kezünk párnás részének segítségével összeállítjuk a tésztát, míg egy tésztagömböt kapunk. 

A lehetőségektől függően bármilyen formát készíthetünk. Én pihentetés nélkül, Marcato Regina csőtésztakészítő géppel formáztam. 

A tésztát darabokra vágtam a gép tetejébe töltöttem, a gép fogantyúját tekertem és amikor a kinyomott tészta elérte a "megfelelő" hosszúságot egy éles késsel levágtam, majd végül felsorakoztattam

a hadsereget. :) 

Hozzávalók a szószhoz:

1 doboz hámozott konzervparadicsom
2 gerezd fokhagyma 
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csokor petrezselyem
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán a tálaláshoz

Most készült először 'ebben a formában' a pasta all'arrabbiata. Egyébként normál esetben (ha nem a tésztába gyúrom a csilit) a szósz alkotóeleme. Sokan, sokféleképpen készítitek, én így, roppant gyorsan és egyszerűen szoktam összedobni:
Egy magas falú serpenyőben felhevítem az olívaolajat, majd hozzáadom a finomra vágott fokhagymát (normál esetben a felvágott csilipaprikát is). Kis lángon addig kevergetem, míg színt kap. (Ne égessük meg, mert keserű lesz.) Ezután hozzáöntöm a felaprított konzerv paradicsomot és összerotyogtatom. Sózom, meghintem frissen őrölt borssal, a felaprított petrezselyemzölddel, majd az időközben megfőtt, leszűrt tésztát hozzáadom és összeforgatom.

Azonnal, frissen reszelt parmezánnal meghintve tálalom, így:

Csípett így is, a tésztába belegyúrva a kis bestia. :)