Gyermekként a suliban készítettük a papír karácsonyfadíszeket, majd otthon folytatva termeltem a több méter hosszú, különböző színű papírcsíkból összefűzött "díszt", melyet édesanya segítségével tekertem fel a fára. Azóta, annak ellenére, hogy a családban mindig én voltam/vagyok a fadíszítő, sohasem készítettem díszeket. Most viszont ellenállhatatlan vágyat éreztem magamban az alkotás iránt. A blog tartalmához méltón a tésztát választottam a karácsonyi dekorációk alapanyagául. Itt tényleg minden tiszta tészta, most már elhihetitek! ;)

Karácsonyfadísz tésztából

Sohasem éreztem magamban annyi türelmet, hogy nekiálljak a 'díszgyártásnak', de nagyon úgy tűnik, hogy a tésztamániám ezt is legyőzi. A tésztához mindig, minden körülmények között van türelmem. :)
Amit használtam:
- búzakalász tészta
- szív alakú tészta
- kerék formájú tészta
- ragasztópisztoly
- gyöngy (tetszőleges színben)
- Color Works nikkel festék
- vékony szalag (tetszőleges színben)

A formák variációjának száma végtelen, így tetszőlegesen ragaszd össze a tésztákat, fújd le ezüst vagy arany színű festékkel, majd hagyd megszáradni.
Javaslat: Ne az erkélyen a legnagyobb szélben akarjátok színre fújni. Én kipróbáltam, a tésztán kívül minden festékes lett. :) Ne is a lakásban, mindent körberagasztva újságpapírral, mert előbb fulladsz meg, mint elkészülsz vele. Mielőtt megfulladtam volna, jöttem rá... :)
A párom szüleihez költöztettük a díszeket és a család közreműködésével a garázsban, óriás méretű gémkapocsra fellógatva fújtuk le, majd meleg helyen szárítottuk.
Mivel ezüst/piros színű díszeink vannak, így a tésztadíszeket a meglévő színekhez hangoltam.

Miután a díszek megszáradtak, gyönggyel díszítettem (felfűzött, színre fújt karácsonyfagyöngyöket vágtam szét), melyet ragasztópisztoly segítségével rögzítettem. Piros szalagot kötöttem rá, így sorakoznak, várják, hogy méltó öltözékei legyenek a fenyőfának.

Adventi koszorú tésztába öntött gyertyával

Az óriás kagylótésztával készült kísérletezés során megállapítottam, hogy kimeríthetetlen a töltelékek tárháza, így nem csak a szépsége, hanem sokoldalúsága is elvarázsolt. A tésztás adventi koszorú elkészítéséhez is az óriáskagylóra esett a választásom, ismét megtöltöttem... most sem csalódtam benne, csodás gyertya lett belőle. Vigyázat: fogyasztásra nem alkalmas illetve kereskedelmi forgalomba sem hozható, mert egy idő után a láng elkapja a tésztát és ég, mint a... :) Kizárólag dísznek ajánlom, de annak igazán különleges. 

Hozzávalók:
- 4 db óriás kagylótészta
- viasz
- fémtalpas kanóc

Egy fém dobozban (konzervdobozban) vízfürdőben felolvasztottam a viaszt. (Közvetlenül nem szabad melegíteni, tűzveszélyes!) Fémtalpas kanóc híján egy fém patent köré csavartam a kanócot, ezt a tésztába helyeztem, kitámasztottam és beleöntöttem a viaszt. Amikor megszáradt, szintén a fent említett helyszínen (garázs), a fent említett nikkel festékkel lefújtam. Természetesen szintén a család segítségével... nélkülük nem jött volna létre! KösziPuszi! :)
A gyertyák elkészültek, jöhet az adventi koszorú gyártás. Az alapot padlizsánlila vastag szalaggal körbetekertem, gombostűvel rögzítettem, majd jött a gyertyák elhelyezése, gyöngyökkel megtűzdelése, szalagokkal csinosítása, fahájrúddal és csillagánizzsal teleragasztgatása... 

Meggyújtani nem fogjuk, de elmondhatom, hogy a 'tésztáslánynak' saját készítésű tésztagyertyából van az adventi koszorúja. :)

Asztali dísz tésztából

Érdemes csatlakozni a tisztatészta facebook oldalához, mert ott mindig előbb értesülhettek az aktuális tésztás kísérletezéseimről. Így történt az asztali dísz esetében is. Jól meg is dicsértetek, hogy mennyire kreatív vagyok. Be kell vallanom, ez nem saját ötlet, itt bukkantam rá. Persze jött az ellenállhatatlan vágy: el kell készítenem! :)
Polisztirol kúpot vásároltam kreatív boltban, a ragasztás előtt befedtem papírral, majd arra ragasztópisztollyal illesztettem lentről felfelé haladva a különböző formájú tésztákat. 

Elkészülte után szintén le lett fújva, majd miután megszáradt kicsinosítottam, felöltöztettem. :) 

Gyöngyöket ragasztottam rá, gombostűvel szalagokat tűztem bele

és most ülök az asztal mellett és gyönyörködöm benne. :)

Egészen korán, már kislány koromban megtapasztaltam az erejét. A nagyi a fészer alatt üldögélt és fűzte a különböző méretű, formájú, színű, erejű csilipaprikákat. Persze ott somfordáltam körülötte és faggattam: miért fűzi fel, mit készít belőle, és mit jelent az, hogy erős?! Kimeríthetetlen volt a kíváncsiságom, talán ezért is van ennyi élményem gyermekkoromból. Bátor kislány voltam, persze ez legtöbbször kockázattal járt. :)
A megfelelő pillanatra vártam, csilipaprika lopásra készülődvén. Miközben a nagyi felaggatta a paprikafüzéreket már a kezemben volt a mini csili... most jött el a pillanat, hogy megtudjam, mit jelent az, hogy erős, milyen érzés az, ha csíp. Beosontam a konyhába, megszereztem a papa kését, majd félbe vágtam... először a nyelvem hegyét dugtam oda, de nem éreztem semmit. Rágni kezdtem... s egyszer csak lángolt az ajkam, taknyom, nyálam egybefolyt... folyt a könnyem, melyet a csilipaprikás kezemmel kezdtem el törölgetni. Gondolhatjátok... :) Persze következett a hiszti, meg a nagyi leszidása: "A nem meg mondtam, hogy csíp" kezdetű monológ... :)
Ő (meg)csípett, s én az ominózus eseményt követően nem csíptem.
Ő csíp, s mostanra én is csípem. ;)
S mivel csípem a csilit, no meg a tésztát, így gondoltam, hogy gyúrok friss, csilis tésztát. 

Hozzávalók a tésztához:

200 g durumliszt (vagy BL55)
2 tojás
2 csilipaprika összevágva, mag nélkül
csipet só 

Vigyázat! Elkészítése közben még véletlenül se nyúljunk a szemünkhöz, mert szörnyen csípni fog! Volt szerencsém hozzá... :)

Kicsi, vékony és mégis méregerős. Nem vagyok nagy szakértője a csilipaprikáknak (bár a fenti sztori az ellenkezőjét bizonyítja :)), de már tapasztaltam, hogy általában a legkisebbek a legerősebbek. Ereje a magokban és az erekben koncentrálódik. Ettől függetlenül a magokat nem gyúrtam bele a tésztába. Én frissen vásároltam, de a szárított változata is használható tészta készítéshez. Sőt, legközelebb erős pistával próbálkozom. Ebben az esetben a tésztánk pirosas/narancsos színt fog kölcsönözni.
A friss csilivel így készül a tészta:
A  már megszokott módon :) a lisztet gyúródeszkára vagy tiszta felületre szitáljuk/öntjük, majd a halom közepében mélyedést képezünk. A csipet sót a mélyedésbe szórjuk, majd a tojásokat is beleütjük. Az apróra vágott csilit a tojások tetejére szórjuk és egy villa segítségével összekeverjük. 

Amikor annyira összeállt, hogy nem folyik, a villát félretesszük és a kezünk párnás részének segítségével összeállítjuk a tésztát, míg egy tésztagömböt kapunk. 

A lehetőségektől függően bármilyen formát készíthetünk. Én pihentetés nélkül, Marcato Regina csőtésztakészítő géppel formáztam. 

A tésztát darabokra vágtam a gép tetejébe töltöttem, a gép fogantyúját tekertem és amikor a kinyomott tészta elérte a "megfelelő" hosszúságot egy éles késsel levágtam, majd végül felsorakoztattam

a hadsereget. :) 

Hozzávalók a szószhoz:

1 doboz hámozott konzervparadicsom
2 gerezd fokhagyma 
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csokor petrezselyem
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán a tálaláshoz

Most készült először 'ebben a formában' a pasta all'arrabbiata. Egyébként normál esetben (ha nem a tésztába gyúrom a csilit) a szósz alkotóeleme. Sokan, sokféleképpen készítitek, én így, roppant gyorsan és egyszerűen szoktam összedobni:
Egy magas falú serpenyőben felhevítem az olívaolajat, majd hozzáadom a finomra vágott fokhagymát (normál esetben a felvágott csilipaprikát is). Kis lángon addig kevergetem, míg színt kap. (Ne égessük meg, mert keserű lesz.) Ezután hozzáöntöm a felaprított konzerv paradicsomot és összerotyogtatom. Sózom, meghintem frissen őrölt borssal, a felaprított petrezselyemzölddel, majd az időközben megfőtt, leszűrt tésztát hozzáadom és összeforgatom.

Azonnal, frissen reszelt parmezánnal meghintve tálalom, így:

Csípett így is, a tésztába belegyúrva a kis bestia. :)

2009-ben a karácsonyi jótékonysági akciók sorába beálltak a gasztrobloggerek is, "sok kicsi" névre keresztelt kezdeményezésükkel. Azóta, minden évben útjára kel és a befolyt összegből rászoruló gyermekeket támogat. 

Eddig „más szemmel” követtem az eseményeket. Naponta figyeltem a 15 blogger és 15 szervezet felajánlását, aztán a támogatást elutalva válogatni tudtam a nyeremények között és egyben eljátszottam a gondolattal, hogy megnyerem az általam választott felajánlást...
az étteremben ülve, kissé tanácstalanul lapozgattam az étlapot, majd végül egy ’mindentudó’ pincér segítségével összeállt a többfogásos vacsora. A pincérek sürögtek, forogtak, hozták a finomabbnál finomabb ételeket és a hozzá illő, finom borokat. 

A vacsora befejeztével Bíró Lajos közeledett felém szakácskönyvével, de megzavartak és visszacsöppentem a való világba. Nem lehet így vége… ezért a dolgom végeztével, a dedikálás idejére még elkalandoztam. Aztán a munka és a karácsonyi készülődés mellett megfeledkeztem a nyereményjátékról, így a sorsolást már nem követtem nyomon.  Már sejtitek ugye?
Igen, nyertem, jött az üzenet nemisbéka főszervezőtől, hogy "sok szeretettel gratulálok, te nyerted meg a 2010-es sok kicsi keretében Bíró Lajos és a Bock Bisztró felajánlását." - pont ahogyan elképzeltem. :)
Boldogsággal töltött el a hír... életem első nyereménye!
Teltek a hónapok, időközben megálmodtam a tisztatésztát és blog írásba kezdtem. Eljött a vacsora felejthetetlen estéje, majd megíródott a köszönőlevél egy kérdéssel a végén: hogyan lehetnék nyertesből felajánló? 
Hát így lettem... ez a története felajánlóvá válásomnak, így kerültem be kezdő blogíróként a sok kicsi 15 gasztrobloggere közé. 
Az idei évben a sok kicsi a Menedékház Alapítványt, azon belül a családok átmeneti otthonait karolja fel.

Az akció pontos részleteit ITT olvashatjátok!

A felajánlásom:

Egy MARCATO ATLAS 150 típusú, kitűnő minőségű olasz tésztagép, mely a tészta nyújtására valamint szélesmetélt és cérnametélt készítésére alkalmas. A friss tésztához jó minőségű liszt is szükséges, így a nyeremény része 5 kg olasz, kiváló minőségű durumbúzadara melyből könnyedén gyúrható tojással és tojás nélkül is friss tészta, s melyet én is előszeretettel használok tésztás kísérletezéseimhez. A nyeremény átvehető személyesen Pécsett egy tetszőleges formájú friss tészta elkészítése és az ebből készülő tésztavacsora elfogyasztása kíséretében vagy elpostázom bel- és külföldre egyaránt, a kedves nyertes kérésének megfelelően. 

photo by nemesrobi

Játssz, hogy segítve nyerj! 

Értesülj a legfrissebb felajánlásokról a sok kicsi facebook oldalán: ITT
Kövesd tésztás kísérletezéseimet: ITT

Édesapám elvárta tőlem a tökéletességet. Kemény meló az állandó megfelelni akarás, a bármit csinálsz, tudod, hogy sohasem leszel elég jó, tudod, hogy hiába igyekszel, sohasem fogod azt hallani tőle, hogy: "Kislányom, büszke vagyok rád!". Megterhelő folyton azon gondolkozni, hogy mivel tudnál elégedettséget csalni annak a személynek az arcára, akit imádsz, akire felnézel, de aki elvárja tőled, hogy tökéletes légy. Kérdezem én: Mit jelent tökéletesnek lenni?  
Nincs tökéletes ember, nincs tökéletes cselekedet, nincs tökéletes tészta. A tökéletesség csupán illúzió. Sokan írtok nekem, küldötök fényképet az elkészített tésztákról és a legtöbben megjegyzést tesztek tökéletlenségükre. Azt hiszem minden hozzáállás kérdése, el kell fogadni, hogy hibázással tanulunk. Aki retteg a hibázástól, aki rögtön a tökéletes megvalósításra törekszik, az lemond a tanulásról és egyben aláássa kreativitását. Olvastam egy írást, (Ne) légy tökéletes! címmel, nem tudom hol jelent meg, hogy ki írta, de az elolvasása után döbbentem rá, hogy a tökéletesség valóban nem létezik. Hosszú idő kellett hozzá, de a harcot feladtam, s vele együtt a perfekcionizmusomat is. Jöjjön egy történet, mely a segítségemre volt, melynek elolvasása döbbentett rá, hogy feleslegesen szenvedtem hosszú időn át:
„Legjobb barátom, Béla egyszer egy vasárnap délután a következőt mesélte:
- Ma volt a napja, hogy feladtam a perfekcionizmusomat. Járólapot raktam le a konyhában, és az egyik megrepedt. Óriási nyomás volt bennem, hogy felszedjem és kicseréljem. De nem: ellenálltam. Azt gondoltam, nagyon jó kis figyelmeztető jel lesz számomra, hogy nem vagyok tökéletes, és jó lesz emlékezni, hogy mennyit szenvedtem a tökéletességre való törekvésemtől…
Ez így van rendjén! Az élet nem egy kilátástalan harc a tökéletesség eléréséért, hanem játék, olykor küzdelem, sokszor tanulás, néha fájdalom, öröm, bánat és lelkesedés.” 
Tudom, hogy már édesapa is másként gondolja, tudom, hogy egy felhő szélén csücsül és szeretettel, büszkén tekint le rám és figyeli "tökéletlen" mindennapjaimat, tésztás kísérletezéseimet.
Céklával gyúrt friss tésztát készítettem... minden darab más méretű lett, de én készítettem és bátran kijelenthetem, hogy elégedettséget érzek... és ha másnak nem is, számomra "tökéletesen" gyönyörűt alkottam. ;)

Céklával gyúrt, friss malloreddus, hozzávalók:

300 g durumliszt
1 tojás
céklapüré

Két darab kisebb méretű céklát jól megmosunk, megszárítjuk és  alufóliába csomagolva héjastul sütőben puhára sütjük (200 °C). Kb. 1 óra alatt készül el (ha nagyobb a cékla, akkor lehet sokkal több idő is). Amikor megpuhult, lehúzzuk a héját, cikkekre vágjuk, kevés olívaolajjal meglocsoljuk, sózzuk és leturmixoljuk, figyelve arra, hogy ne legyen darabos.

Szitáljuk át a lisztet, keverjünk hozzá egy kevés céklapürét, formázzunk mélyedést a közepébe, üssük bele a tojást és kezdjük el összegyúrni. A céklapürét lassan adagoljuk, kizárólag annyit, amennyit a liszt mennyisége felvesz. Dolgozzuk meg jól a tésztát, hogy szép sima és kemény legyen.

A tésztát fóliába csomagolva, fél órát pihentetjük a hűtőben. A megmaradt céklapürére még szükség lesz, tegyük félre. A megpihent tésztát hengereljük,

összevágjuk,

majd formázzuk:

A malloreddus elkészítésének részleteit A tészta, ami rabul ejtett bejegyzésben olvashatjátok.

Van köztük kicsi, nagy, duci, sovány, de mégis csodás látványt nyújt. A elkészültük után, a családdal csak néztük, néztük és gyönyörködtünk bennük, majd frissen elkészítve elégedetten felfaltuk. A tésztás fotókat nemesrobi készítette.
Míg a tészta főtt, készítettem friss pestót az ITT leírt módon, felkockáztam 100 g feketeerdei sonkát, ropogósra sütöttem.

A kifőtt, leszűrt tésztát a sonkával összeforgattam, rákanalaztam a pestót és egy kevés főzővizet locsoltam rá, majd összekevertem, hogy a tészta teljes felületét beborítsa. (A tészta főzővizébe, mikor forrt, beleöntöttem a maradék céklapürét, mert főzés során a tészta elveszíti intenzív színét. Gondoltam, így a lé is színezí, kevésbé lesz rózsaszín. A megszínezett főzővíztől a kifőtt tészta ízesebb is lett.) Tálaltam, s a tetejét juhsajt kockákkal megszórtam.

Elfogyott, mind egy szemig. :)