Mi utas-nápolyinak hívjuk, de szalalkális krémesként és négy-vagy hatlaposként is ismert. Nálunk az egyszerűbb, négylapos változata készül.

Az egyetlen sütemény, amelynek készítése során anyu ki tudott üldözni bennünket a konyhából, sőt... a házból is. A szalalkáli szúrós szaga volt az, ami miatt menekülni kényszerültünk. Amikor a lapok megsültek, a konyha kiszellőzött, a tesómmal mindig beosontunk és lopva kóstolgattuk a krémet. Előfordult, hogy anyunak kellett még krémet készítenie, mert rájártunk és pillanatok alatt eltüntettünk egy fél lábosnyi mennyiséget. Emlékszem amikor számon kért bennünket: mindig egymásra mutogattunk. Persze Ő okosabb volt, mint gondoltuk... kérte, hogy mutassuk a kezünket. Hát persze, hogy lebuktunk, ott volt a bizonyíték... mert annyira alaposan azért nem nyaltuk le ujjainkról a fenséges ízű tölteléket. Hiába lett elmondva minden egyes sütés alkalmával, hogy a krémet tilos megdézsmálni... a mai napig nem tudunk neki ellenállni. 
Anyukám a lapok megtöltése után biztonságba helyezte a ''kártevők" ellen és mindig csak másnap reggel vágta fel. Türelmetlenül vártuk, hogy ehessünk belőle. 
Amikor felébredtünk és csipás szemekkel beültünk a konyhába, már az asztalon volt a süti, vagyis a levágott szélek. Egy gőzölgő tea kíséretében pillanatok alatt elpusztítottuk és elégedetten, mosolyogva vonultunk ki a konyhából.  
Kérésetekre tehát jöjjön az Utas-nápolyi receptje, a süti, amelynek imádata gyermekkorom óta kísér(t). :)

Hozzávalók a tésztához:

A csirkét megmossuk, ha szükséges daraboljuk. A szopogatni való, csontos részeket is belefőzzük, így lesz csak 'mindenek fölött' álló. A vöröshagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk. A bográcsba rakjuk a darabolt csirkét, a felaprított hagymát, a gerezdekre vágott paradicsomot és a kicsumázott, felvágott tv paprikát. Hozzáadunk egy evőkanálnyi Édes Annát, elkeverjük és felöntjük vízzel. Alágyújtunk (bogrács vagy egy jó nagy lábos) és erős lángon főzzük.

Amikor felforrt beleszórjuk az őrölt pirospaprikát, beledobjuk a cseresznye paprikákat és nagy lángon főzzük tovább. A titka: rotyogtatni, folyamatosan rotyogtatni. Állandó felügyeletet igényel, forgassuk a bográcsot, nehogy leégjen. Ízlés szerint sózzuk. Én folyamatosan kóstolgatom, így állítom be a család ízlésének megfelelő sósságát. A főzési idő függ a csirke korától, ha fiatalabb akkor forrástól számítva kb. 30 percig főzzük, ha öregebb akkor kicsit hosszabb főzési idő szükséges. 
Az étel bográcsostul kerül az asztal közepére, a tészta a tányérba, rá a lé, és csirke - ki melyik részét szereti. Én imádom a csontos, szopogatni való tessttájakat, mint a nyak, far-hát és a láb. :) 

Ha jó ízűt akarsz enni, fogadd meg a tanácsomat: a levét kanállal a húst kézzel fogyaszd! ;) 

Kis, piros gumicsizmával a lábamon próbálom felvenni a nagypapám tempóját. Jó nagyokat lép, akkorákat, mint én vagyok. Megyünk a Ferenc-csatorna partjára friss halért.

Teli a haltartó bárka, melyből a papa kihalássza a megrendeléshez szükséges harcsa mennyiséget. Pár percre innen a kocsma, gyorsan visszaérünk és már kezdődik is a halpucolás. Nézem minden mozdulatát, lesem, hogy miben tudok neki segíteni. Közben be-berohanok a nagymamámhoz, aki csipetke tésztát készít a harcsapörkölthöz. Felguggolok a hokedli tetejére, hogy felérjem az asztalt, csipegetek, míg meg nem unom, térülök fordulok, részt akarok venni a teljes folyamatban. Kóstolom a levet, lopva eszem a kifőtt tésztát... várom, hogy a mama kimenjen a konyhából, én beosonok, belemarkolok a lábosba és a tenyeremből majszolom a frissen gyúrt, isteni finom tésztát. Persze nem tudok észrevétlenül falatozni, az elszórt csipetke nyomait követve a mama rám talál... sokadszorra és most is reménytelenül hívja fel a figyelmemet, hogy nincs több tészta lopás, mert nem marad a vendégeknek. Hamar rájön, hogy tésztagyúrás alkalmával annyival többet kell készítenie, amennyit én ellopkodok a kifőtt, csupasz tésztából. Jó szokásomat a mai napig megtartottam, a nagymamám helyett, most az anyukám teremt le: kislányom ne fald fel az összes tésztát, nem marad a ... :)
"Baltás" Józsi bácsi az én nagypapám, nekem csak BaltásPapa. A világon a legjobb halat főzte, legyen az bajai halászlé, harcsa-, csukapörkölt, de bármiféle halétel. Talán elfogult vagyok, hisz kiskoromtól az ő főztjéhez szoktam. Mondhatni a halászlé volt első szilárd táplálékaim egyike, anyatejről rögtön a haltejre váltottam. :)
Tésztagyúrásban is otthon volt, családi étkezések alkalmával sokszor csak az asztalhoz kellett ülnünk, mert ő pillanatok alatt tudott friss tésztával kínált halászlevet varázsolni az asztalra.

Sok olyan ember van aki emlékszik rá, amint a püspökpusztai - róla elnevezett - kocsmában a szabad tűzön főzi nap mint nap a finom halászlevet/halpörköltet, süti a paprikás lisztben megforgatott kárászokat. Aki kóstolta a főztjét... aki evett belőle, az a mai napig azt mondja, hogy: "Azt nem lehet felülmúlni!" Mestere volt a szakmájának, amit szívvel-lélekkel végzett, mindent a vendégért szemlélettel.
Emlékszem BaltásPapára, a tűzre, a rotyogó harcsapörköltre, a közös családi halvacsorákra... emlékszem mindenre, csak a receptre nem...
én nem, de az anyukám és a nővére igen, hiszen ők örökölték meg a bográcsot és "azóta" ők főzik a családban a halat. Méghogy a nők nem tudnak ízletes és finom halászlét/halpörköltet főzni?! Tanúsíthatom, hogy tudnak, hisz a baltáslányok-féle „majdnem” olyan, mint az édesapjuké, az én drága nagypapámé.

Harcsapörkölt csipetkével

Hozzávalók 4 személyre:

2,80 kg harcsa (élő súly)
3 db közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 púpos evőkanál őrölt pirospaprika
2 evőkanál kacsazsír
1,5 dl házi sűrített paradicsom vagy 1 kis doboz sűrített paradicsomkonzerv
1 kis tubus csemege piros arany
1 db friss paradicsom
1 db tv paprika
3-4 db cseresznye paprika
1,5 dl száraz vörösbor
víz, hogy ellepje, kb. 2 l
só (ízlés szerint)

Elkészítés:
A megtisztított halat feldaraboljuk, majd lesózzuk. Hagyjuk állni kb. 2-3 órát. Ez azért fontos, mert így nem fő szét a húsa.

Ezalatt elkészítjük a csipetke tésztát, 70 dkg liszt és 7 tojás összedolgozásával. Kemény tésztát gyúrunk, kinyújtjuk, majd kézzel elcsipegetjük. Egy nagy fazék lobogó vízben kifőzzük, leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük, majd eldugjuk a család elől, mert hamar belapátolják csupaszon. Mondom én, a rutinos "tésztalopó". :)

Egy nagy serpenyőbe, kacsazsíron üvegesre pirítjuk az aprított vöröshagymát. Lehúzzuk a tűzről, majd hozzáadjuk a három evőkanál jó minőségű, őrölt paprikát, fakanállal összekeverjük. Hozzáöntjük a paradicsomlevet vagy a sűrített paradicsomot, a piros aranyat belenyomjuk, jól összekeverjük.

Beleöntjük a bográcsba és a megtisztított, lesózott haldarabokat beletesszük és átforgatjuk, hogy a halszeleteken megtapadjon. A két gerezd fokhagymát ráaprítjuk a halra, beleszeleteljük a vastag húsú tv paprikát, az érett paradicsomot és felöntjük vízzel, úgy hogy ellepje a halat. A bogrács alatt meggyújtjuk a tűzet és ha felforrt, akkor teszünk bele 3-4 db cseresznye paprikát, majd beleöntjük a vörösbort.

Nagy lángon főzzük, rotyogtatni  kell, mert így lesz sűrű a leve. Folyamatos felügyeletet igényel, forgassuk a bográcsot, nehogy leégjen.  Kóstoljuk meg, majd ízlés szerint sózzuk. Forrástól számítva kb. 30 percig főzzük.

Megterítünk, majd a megfőtt halat bográcsostul az asztal közepére tesszük. A kifőzött tésztával tálaljuk. Jó étvágyat!

Ő gin-tonicot ivott, én életem első kisfröccsét. Beszélgetésbe elegyedtünk, aztán buliztunk egy hétig, aztán meg még négy évig.
Az egyetemi gólyatáborban szövődött a barátságunk.
Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. Sorolhatnám a különbségeket, de miért is tenném, hisz a lényeg: jól kiegészítettük egymást és egy időre elválaszthatatlanok lettünk.
Én már akkor is szerettem főzni, ő kevésbé.
Én már akkor is szerettem a tésztát, szerencsére ő is. :)
Én imádtam a halat, ő még a szagától is rosszul volt.  :(
Tudomásul vettem és száműztem a konyhából. Aztán egy nap csengetett, belépett és köszönés helyett megkérdezte: "Te halat ettél? Oltári büdös, utálom a szagát. Mit főztél belőle?" Még semmit, de terveztem... mert egy tonhal konzerv figyelt a konyhapulton és várta, hogy... 
Csak azt ne mondd, hogy a felbontatlan konzervnek érzed az illatát?
Nem tudtam róla meggyőzni, hogy nincs más hal a lakásban, csak az a konzerv csücsül a pulton, ráadásul felbontatlanul és annak biza nem érezheti a szagát. Váltig állította, hogy de, ő érzi és kérte, hogy süllyesszem el a szekrény mélyére, mert a konzerv látványától is rosszul van. Megtettem, de azóta ha valaki azt mondja nekem, hogy nála jobban senki sem utálja a halat, akkor én a fenti kis sztori elmesélésével megcáfolom. :)
Persze amint távozott és becsukta maga mögött az ajtót előkerült a konzerv és lett belőle: tonhalas-paradicsomos linguine.
Eddig száraztésztából készítettem, de most, hogy kaptam a tésztagépemhez linguine tészta-vágót, azonnal ki kellett próbálnom, így friss, tojásos tésztával kínálom nektek ezt a roppant egyszerű halas mártást.

Vételezzünk 500 g lisztet (olasz durumdarát használtam), szitáljuk a munkafelületre. A liszt-halom közepébe képezzünk egy vulkán szerű mélyedést. Hintsük meg egy csipet sóval majd üssük bele a tojásokat, pontosan 5 egész tojást. 
A tésztát felvágjuk, sodrófával vagy kézzel kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk/lapítjuk, majd a vékonyítást a géppel folytatjuk. Először a legvastagabb fokozatra állítjuk, a tésztalapot a hengerek közé illesztjük és nyújtjuk.

Összehajtjuk és többször átpréseljük, majd egyre vékonyabb fokozatra állítjuk, míg el nem érjük a formára vágáshoz szükséges vastagságot. A linguine-forma vágásához a tésztát viszonylag vastagra kell hagynunk. Az én gépem típusa Marcato Atlas 150 , mellyel 4-es fokozatig vékonyítottam. Miután kb. egyenlő részekre szeleteljük a tésztát, jöhet a formára-vágás, a nagy fazék víz a gáztűzhelyre forrni és az alapanyagok előkészítése.

Hozzávalók a mártáshoz:

500 g koktélparadicsom
3 dl paradicsomlé
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 doboz konzerv tonhal
4 evőkanál olívaolaj
1 rozmaring ágacska
friss bazsalikom
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt parmezán a tálaláshoz

Elkészítés:

Mossuk meg a paradicsomokat, vágjuk félbe. Aprítsunk fel 2 gerezd fokhagymát, a másik 2 gerezdet a kés pengéjével nyomjuk össze. Mossuk és szárítsuk meg a bazsalikomleveleket. 
Egy nagy serpenyőbe tesszük az olívaolajat, az aprított vöröshagymát, az összenyomott fokhagymagerezdeket, a rozmaring ágról letépett leveleket, mindezt pirítjuk majd hozzáadjuk az összevágott paradicsomot és közepes lángon addig főzzük, míg összeesik. Ekkor hozzáöntjük a paradicsomlevet (nem volt elég levecses a paradicsom, ezért volt szükség plusz lére), összerotyogtatjuk. Ha összesűrűsödött, öntsük hozzá a leszűrt tonhalat, egy fakanál segítségével forgassuk össze és hagyjuk még pár percig rotyogni. Sózzuk, hintsük meg ízlés szerint frissen őrölt borssal, a felaprított fokhagymával, majd tépkedjük rá a bazsalikomleveleket. Máris keverhetjük hozzá a sós, lobogó vízben kifőtt, leszűrt tésztánkat. Összeforgatjuk, hogy a tésztát átjárja a szósz. Reszelt parmezán sajttal meghintve azonnal tálaljuk. 

Képzeljétek, azóta a barátnőm eszik halat, persze mértékkel és persze ezzel a tésztával sajnos még mindig ki tudom üldözni a világból, pedig annyira, de annyira... fenséges. Én imádom! Remélem Ti is?!

"... ebben a tésztában az a jó, hogy én készítettem, és amit én készítek az csalódást még nem okozott."  Remélem nem tettem felelőtlen kijelentést, mert bevallom őszintén fenntartásokkal állok neki a gnocchi készítésének.
Vajon az enyém is olyan állagú lesz, mint amiket eddig ettem? Vajon az elfogyasztása során meg kell küzdenem minden egyes tésztával, hogy le tudjam pöckölni a szájpadlásomról a nyelvem hegyével? Vajon ami nem indul meg a szájpadlásom felé, hogy vákuum szerűen feltapadjon, azt el fogom tudni rágni? Vagy az a fogaimat támadja meg, hogy "védő"réteget képezzen rajta? Tapasztalatból mondom én, hogy türelemjáték a gnocchi evés, no meg kemény munka: legfőképp a nyelvünket veszi igénybe. 
Tehát, vagy nem ettem még jól elkészített gnocchit VAGY ilyen a nyokki és nincs mit tenni?!
Ezen rossz tapasztalok miatt halogattam eddig a gnocchi készítést, de most jöjjön játékunk helyes megfejtése, a bejegyzés a gnocchi készítéséről. 
Apropó JÁTÉK! :) Édesanyám elnökletével és kis családom felügyeletével összesítettük a beérkezett válaszokat, 20 e-mail érkezett, ebből 19 tartalmazta a helyes választ. Közülük sorsoltuk ki a szerencsés nyerteseket, akiknek ezúton is gratulálok. :)

Hozzávalók a tésztához:

1 kg burgonya
2 kisebb tojás
kb. 320 g liszt
csipetnyi só

Elkészítés Gioggio Locatelli bibliája alapján:

A burgonyát megmossuk és héjastól egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, felforraljuk és kis lángon gyöngyöztetve puhára főzzük. Még melegen meghámozzuk. Beleszúrunk egy villát és késsel lehúzzuk a héját, így nem égetjük meg a tenyerünket.

Krumplinyomóval áttörjük és a munkafelületre halmozzuk. Ráöntjük a lisztet, mélyedést képezünk a közepébe, sózzuk, beleütjük a tojásokat, melyet villával enyhén felverünk és elkezdjük összegyúrni. Folyamatosan alálisztezünk és amint a tészta összeáll, rögtön abbahagyjuk. A fent írt liszt mennyisége nem volt elég, valamivel többre volt szükség, de ez függ a burgonya vizességétől, tehát az is előfordulhat, hogy a megadott liszt mennyiségénél kevesebb szükséges.

A tésztát egyenlő hasábokra vágjuk. A munkafelületet és a kezünket belisztezzük és a tenyerünkkel henger alakúra, kb. hüvelykujjnyi vastagságúra sodorjuk. 

Két-három vagy akár több sodratot egymás mellé fektetünk és éles, lisztezett késsel, kb. 1 cm vastag darabokra vágjuk. 

Villa vagy gnocchi-készítő deszka segítségével a tésztadarabokat mintázzuk. 

A tésztadarabokat hüvelykujjunk segítségével rányomjuk és végig görgetjük a villán vagy a deszkán, hogy felvegye a mintázatát.

Nem kell tökéletességre törekednünk, mert a gnocchi akkor szép ha rusztikus. Fontos viszont, hogy egyforma méretűek legyenek, mert így az összes egyszerre fő meg. 

Eddigi tésztaételeknél a befejező mondat majdnem minden esetben az alábbi volt: frissen reszelt parmezánnal tálaljuk. Most is lesz sok-sok parmezán, de kicsit másképp. 

Hozzávalók a szószhoz:

250 g reszelt parmezán
kb. 1 dl főzővíz
csipet sáfrány
só, frissen őrölt bors
napon szárított paradicsom
friss bazsalikom levelek

Elkészítés:

Nagy fazékban vizet forralunk, eközben lereszeljük a parmezánt és egy akkora edénybe tesszük, amiben összekeverhetjük a tésztával. Ha a víz felforrt sózzuk és beletesszük a tésztát. Addig kevergetjük, míg a felszínre nem jön (nagyon gyorsan megfő). 
A sajthoz merünk egy kevés forró főzővizet, adunk hozzá egy csipet sáfrányt, sózzuk, borsozzuk és elkeverjük. Vigyázzunk, inkább kevesebb vizet öntsünk a sajtra, mert a leszűrt tésztával akarva-akaratlanul érkezik egy kevés főzővíz. A tésztát egy szűrőkanállal óvatosan kiemeljük és a mártásos lábosba tesszük. Összeforgatjuk és azonnal tálaljuk. Frissen őrölt borssal, apróra vágott, szárított paradicsommal és friss bazsalikom levelekkel meghintve tálaljuk.

Látványra csodálatos, jöhet a kóstolás. Óóó, jajjj, ez... 
Az élvezeti szünet után a konklúzió: létezik jól elkészített nyokki. Létezik, hisz se nem a szájpadlásomra, se nem a fogaimra nem tapadt fel. Mondhatni tökéletes állagú lett és ezt nem elfogultságból mondom. :)