Mi háziasszonyok szeretjük, ha az asztalra kerülő ételeinket dicsérő szavakkal illeti a család. Ha beújítok akkor különösen figyelem a reakciókat... és az arcmimika mindent elárul. Legtöbbször a reakció pozitív és ha látom az elégedett arcokat, akkor tudok nekilátni nyugodtan én is az étkezésnek. A család minden ételt kategorizál és attól függően, hogy milyen mértékben nyerte el a tetszésüket vagyis mennyire finom, kerül fel a listára. Ez az ő értelmezésükben csak annyit jelent, hogy: "Ez a kaja máskor is jöhet".
A nagymamám soha nem hagyta ennyiben, nem volt elég neki az, hogy finom. Minden fogás elfogyasztása után színt kellett (volna) vallanom neki az étel iránt táplált érzéseimről. Gyerekfejjel gondoltam, hogy majd megelégszik azzal, ha megfogalmazom neki azt, hogy mennyire finom?! Rettenetesen, borzasztóan, iszonyatosan, ja és rohadtul... :) de hadd menjek már játszani!
Első tengerparti nyaralásom alkalmával készült rólam az alábbi fotó.

Mint látjátok az arcom mindent elárul: nem ízlett a vacsora, rohadtul nem...
A nagyi amikor megpillantotta ezt a képet a következőt mondta: "Rettenetes, borzasztó, iszonyatos." :) Nem értettem hirtelen, de folytatta: "Ezekkel a szavakkal jellemezném az ételt..." Persze leesett...
A mami annak idején nem arra volt kíváncsi, hogy mennyire, hanem, hogy miért finom az étel?! Ő azt akarta, hogy érezzük és megéljük az ízeket és azok harmóniáját. Az volt a szándéka, hogy minden étkezés egy élmény legyen számunkra.
Az alábbi penne csirkemell raguval recept is elnyerte: a borzasztóan finom jelzőt. Akkor megcsapta a fülemet és furcsa érzések keringtek bennem (mint annak idején a mamának/ban)... méghozzá: miért használunk negatív jelzőket a finom fokozására?

Hozzávalók 4 személyre:

500 g penne tészta
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 egész csirkemellfilé (kb 500 g)
1 csomag/100 g feketeerdei sonka (vagy prosciutto)
1 doboz/400 g hámozott paradicsom konzerv
200 ml száraz fehérbor
200 ml főzőtejszín
30 g vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 rozmaring ágacska
2 babérlevél
só, frissen őrölt bors
parmezán sajt a tálaláshoz

Elkészítés:

Tegyünk a tűzhelyre egy nagy lábost, öntsünk bele a vajat, az olívaolajat, hevítsük fel, majd tegyük bele a felaprított vöröshagymát, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, adjuk hozzá a rozmaringágat és a babérlevelet. Ezt pároljuk puhára, majd adjuk hozzá a felaprított sonkát és süssük ropogósra. A csirkemellet ledarálva (ha erre nincs lehetőség, nagyon apóra vágjuk össze) tegyük a lábosba. Fontos, hogy a hús egyenletesen borítsa a lábos alját. Pár percig hagyjuk, hogy a hús átmelegedjen, az alja megpiruljon, majd ezután elkezdjük keverni. Kb. 10 percig pirítjuk, majd hozzáöntjük a bort, elkeverjük és felforraljuk. Ha az alkohol elpárolgott hozzáöntjük a hámozott, felaprított paradicsom konzervet. Takarékon rotyogtatjuk, hogy jól összesűrűsödjön. Hozzákeverjük a tejszínt, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Újra felforraljuk, majd takarékra véve addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. 
Ha a ragu majdnem kész, egy nagy fazék lobogó sós vízben főzzük ki a tésztát éppen csak puhára (al dente). Szűrjük le és keverjük össze a forró raguval. A tálalás előtt a babérleveleket és a rozmaringágat egy villával halásszuk ki. Parmezán sajttal meghintve és bazsalikom levelekkel díszítve tálaljuk.

Próbáljátok ki és írjátok meg "mennyire" finom. :)

Gyermekkoromban volt szerencsém betekinteni a tanyasi világba és a szilvás lepény sütése, íze felidézi az ott szerzett élményeket. Azt mondják, hogy a tanyasi életforma hátránya az elszigeteltség, az ingerszegény környezet. Ezzel valamilyen szinten egyet is értek, mert az embernek szüksége van társas kapcsolatokra és ha ezen a vonalon indulunk valóban ingerszegénynek nevezhető ez a létforma. DE... javaslom, közelítsünk a természet felől... mert ez a misztikus, természettel összefonódó világ számomra életre szóló élményt nyújtott. Egy ilyen környezetben mindenki megtapasztalhatja a természettel való harmóniát, ebben a világban csend és béke honol.
Lehunyom a szemem...
majd kinyitom és a nagyszüleim házában ébredek. Juhéjj, végre eljött egy (újabb) nap, amit a Margit néniék tanyáján töltünk. Ők kétlakiak, a mamáék szomszédai a faluban, de van egy tanyájuk a falu határától jó hosszú gyalogútra, no oda megyünk mi most családostul. A papa a narancssárga zsiguli csomagtartójába pakolja a ládákat, a horgászbotom is bekerült, bambusz nyele van és olyan hosszú, hogy kilóg az autóból, azzal fogom meg az ebédünket. Ha jó lesz a fogás: kárász és keszeg lesz paprikás lisztben sütve, a mama által készített friss kenyérrel és Margit néni kovászos uborkájával. Kora reggel van, de már nagy a hőség és mivel nem férünk be mindannyian az autóba, a család egy része bringával megy. Persze én már türelmetlenül ülök a cangán és siettetem a többieket, hogy induljunk már végre. A nyavalygásom, mint mindig, hatásos... döcögős az út és folyik mindenkiről a víz, de mindjárt ott vagyunk... már hallom a kutyák ugatását, jelzik a háziaknak, hogy érkezünk, szaladnak elibénk és bekísérnek a tanyára. Érkezésünkkel megzavartuk az állatok nyugalmát, a birkák és kecskék kolompolva továbbállnak, a tyúkok kergetőznek, a disznók röfögnek, de lustán fekszenek a fák árnyékában. Margit néni mosolyogva közeledik felénk és már mondja is hová pakoljunk és melyik fákról szedhetjük a gyümölcsöt. Ez is a szedd magad akció. Persze még nem is említettem, hogy gyümölcsöt szedni jöttünk: érik a barack és a szilva. Kell befőttnek, meg ilyenkor nagyüzemben sül a szilvás lepény. A többiek nekilátnak a munkának én rohanok a partra pecázni... kapkodom a halakat, aztán egyszer csak megunom és tovább állok. Segítek a többieknek... felmászok a fára és onnan szemlélem tovább ezt a csodás világot. Beleharapok egy barackba és figyelek, hallgatom, amint a lengedező szél, az állatok és az emberi tevékenység hangjai tökéletes zajszimfóniává fejlődnek.
Az én fülemnek ez a "zene" egyenlő a nyugalom, a szabadság és a gondtalanság érzésével. Feledhetetlen élményeket szereztem ezen a helyen és az ott szedett gyümölcsökből készült sütik közül a szilvás lepényből jókora mennyiséget be tudtam/tudok tömni. A nagymamám a receptjét "magával vitte", de egy családtagnak köszönhetően az alábbi recept ízei előhozzák a gyerekkor tanyasi élményeit.

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg búzafinomliszt (BL55)
2,5 dl tej
2 csapott evőkanál kristálycukor
1 mokkáskanál só
2,5 dkg élesztő
10 dkg margarin
1 dl étolaj

+ hozzávalók:

1,5 kg magozott, jó érett kék szilva 
2 teáskanál fahéj
2 evőkanál kristálycukor
1 kis doboz (175 g) tejföl

Elkészítés:

A tejet langyosra melegítjük, hozzáadjuk a cukrot, a tetejére morzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. Kimérjük a lisztet és egy kelesztőtálba öntjük, hozzáadjuk a sót, a felfutott élesztőt, a margarint és az étolajat, kézzel összedolgozzuk és hólyagosra dagasztjuk. Géppel gyorsabb, de én kézzel végeztem ezt a műveletet. Letakarjuk és meleg, huzatmentes helyen duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát egy tiszta, lisztezett felületre öntjük és egy sodrófa segítésével gáztepsi méretűre nyújtjuk. A tepsit nagyon vékonyan margarinnal kikenjük, a tésztát belehelyezzük, Ha kisebb a tészta, a széleit kézzel megfogjuk és a tepsi széleinek irányába húzva méretre igazítjuk. A megmosott, kimagozott, felezett szilvát a húsos felével a tésztára sorakoztatjuk, jó sűrűn, hogy a tészta alig látsszon ki.

Az őrölt fahéjat összekeverjük a kristálycukorral és egyenletesen a tetejére szórjuk. A cukorral lehet variálni, mint kiderült a páromnak nem volt elég édes, így legközelebb több kristálycukrot fogok hozzáadni. Sütés után is korrigálható, megszórhatjuk a tetejét porcukorral.

A tejfölt összekeverjük és kiskanállal a szilva tetejére pötyögtetjük. Ne rakjuk rögtön a sütőbe, hagyjuk kb. negyed órát állni (a tészta újra megkel).

Előmelegített sütőben, hőlégkeveréssel, 180 fokon 30 perc alatt megsütjük. 

A szilva a hő hatására levet ereszt, a tészta beszívja, mindez a fahéjas cukros keverék és a tejföl kombinációjával isteni ízt alkot. Ha van türelmetek hagyjátok kihűlni, majd éles késsel szeleteljétek és már kapkodhatja is a család.

Süssétek és ízleljétek, mert ez brutál finom! :) 

Lekvárfőző lázban ég az ország, a gasztrobloggerek belendültek és ontják a különleges ízkombinációkat. Ha lekvárt főzök akkor a nagyi hagyományos receptjeit követem. A sok újdonság ellenére sem fordult meg a fejemben, hogy beújítsak és alkohollal bolondítsam a klasszikus recepteket. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a különleges aromájú ételeket, dehogyis: mindenre nyitott vagyok. :)
Az elmúlt hétvégén részt vettem egy 3 napos tréningen és rá kellett jönnöm, hogy mégsem vagyok annyira nyitott, mint ahogy én azt gondolom. A gasztronómiai értelemben vett ízérzékelés, az ételek és italok (főleg a borok) íze, aromája, zamata tekintetében kritikusnak, de egyben elfogadónak és nyitottnak tartom magam és ami még fontos: otthon érzem magam "ebben" a világban. Ahogy teltek a tréning-napok egyre inkább kezdtem felismerni valódi félelmemet: félek tőletek, emberektől. Ebből egyértelműen az következik, hogy cseppet sem vagyok nyitott és kommunikatív. A tréning során keveset adtam magamból, még az esti borozás sem hozta ki az "igazi" énemet, bezárkóztam a világomba, de ennek ellenére elfogadóak voltak velem és megerősítést, szeretet kaptam az ott lévő emberektől. Hogy mi a tanulság? Legyek nyitott és merjek adni, adni még többet magamból, nektek, embereknek. Ez volt a hétvége egyik tanulsága és ezúton (a magam módján) szeretnék köszönetet mondani a trénereknek, a résztvevőknek...
Jellemezzük ételeinket, a jó magyar borokat és az embereket is. Szóval köszönöm (a magam nyelvére fordítva), hogy ilyen sok "jóízű és sokszínű" embert ismerhettem meg a tréning során, igazán jó hatással voltatok rám...
Dolgozom magamon és most a tésztán, amit egy pohár élénk rubin színű, kitűnő zamatú, karakteres ízű, testes vörösborral bolondítottam.

Hozzávalók a vörösborral gyúrt tésztához:

400 g liszt (200 g durumliszt + 200 g "00" liszt)
2 tojássárgája
1,5 dl testes vörösbor
csipet só

Elkészítés:

A lisztet gyúródeszkára vagy tiszta felületre szitáljuk/öntjük, majd a halom közepében mélyedést képezünk. A tojásokat szétválasztjuk. A csipet sót a mélyedésbe szórjuk, majd a tojások sárgáját és a vörösbort is beleöntjük.

Egy villa segítségével a lisztet és a folyadékot óvatosan összekeverjük, vigyázva arra, hogy ne folyjon ki a tojás-bor egyveleg. Amikor annyira összeállt, hogy nem folyik, a villát félretesszük és a kezünk segítségével összeállítjuk a tésztát, míg egy tésztagömböt kapunk.

Ezután a tenyerünk párnás részével nekilátunk a gyúrásnak, mely kb. 10 perc időtartamú. A folyamat végére a tészta rugalmas állagú, de nehezen gyúrható lesz. Egy konyharuhával letakarjuk és fél órát hagyjuk pihenni.

Ezalatt előkészítjük a tésztanyújtó gépet. Ha lejárt a pihenőidő, a tésztát felvágjuk, sodrófával  kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd a vékonyítást a géppel folytatjuk. Először a legvastagabb fokozatra állítjuk, a tésztalapot a hengerek közé illesztjük és nyújtjuk. Összehajtjuk és többször átpréseljük, majd egyre vékonyabb fokozatra állítjuk, míg el nem érjük a formára vágáshoz szükséges vastagságot.

Én 6-os fokozatig vékonyítom (persze ez minden gépnél más vastagságot jelenthet), majd a gépre felszerelhető tartozékkal szélesmetélt (tagliatelle) formára vágjuk a tésztát. 

Tudjátok, a tészta fontos szerepet tölt be az életemben, így ha kísérletezek, én azzal teszem.

A gyönyörű képekért köszönet Nemes Róbertnek, a tisztatészta fotósának. :)

Köszönöm, jöhet, de nem picit, én ebből nagy adaggal kérnék. Nem kérem, nem a tésztaadagokról lesz szó, egy újabb friss, kézzel készített tésztáról, ami nem is olyan pici. :)
Ezt a pici (ejtsd: pícsi) nevű tésztát már réges régen kinéztem Jamie Oliver Olasz kaják c. szakácskönyvéből, aztán valahogy feledésbe merült. Az elmúlt héten egy kedves kolléganőm friss olaszországi élményeiről mesélt, persze kérésemre az összes, a nyaralás során elfogyasztott tésztás fogást feljegyezte és részletes beszámolót tartott. Ódákat zengett egy toszkán tészta típusról, mely vastag, kézzel hengerelt és olyan, mint egy kövér spagetti, csak egy kicsit hosszabb. Hát ez a pici, mely Siena környékén a legelterjedtebb, de említésre méltó, hogy ugyanezt a tésztát Venetóban bigoli, Montalcino területén pinci néven ismerik. Néha bonyodalmat okoz az olasz tésztaformák beazonosítása, mert a különböző tartományokban, városokban ugyanaz az elnevezésű tészta más formázási technikával készül vagy a technika ugyanaz, de az elnevezés más. Több helyen, köztük Dolce Vitánál olvastam, hogy a pici a kézi készítésből következően nem lyukas, na ezt Jamie könyvében megcáfolja, mert az ott készülő pici hurkapálca segítségével készül és biza hosszú tésztacsöveket gyártanak. A könyv szerinti leírás mellett döntöttem és az alapján haladtam, de végül a dolgom megkönnyítése érdekében maradt a (le)hengerelős technika. :) 

Hozzávalók a tésztához:

600 g durumliszt
kb. 250 ml víz
csipet só

Elkészítés:

A lisztet gyúródeszkára öntjük, sózzuk, mélyedést csinálunk a közepébe és a hideg vizet lassan hozzáöntjük majd gyorsan, villa segítségével összedolgozzuk. Ezt a megoldást gyakorlottabbaknak ajánlom, mert a víz kifolyhat a liszthalom közepéből. Amennyiben a könnyebb megoldást választjuk öntsük egy keverőtálba a lisztet, sózzuk, majd a vizet hozzáöntve dolgozzuk össze a tésztát, amíg homogén nem lesz. Sima, bársonyos tésztát kell kapjunk. Kevesebb vízzel dolgozunk a szokásosnál, így hosszabb ideig tart összegyúrni a tésztát, de később könnyebb lesz vele dolgozni.

Pihentetés nélkül egyforma adagokra vágjuk a tésztát, majd a tenyerünkkel sodorjunk belőle vékony virslit. Amikor kb. 2 centiméter vastag, vágjuk fel 3 centiméter hosszú darabokra. Ezután tisztítsuk meg a munkafelületet, legyen teljesen száraz és lisztmentes. Takarjuk le a tésztát - amellyel nem dolgozunk - egy nedves konyharuhával, mert gyorsan kiszárad és nehezebb formázni. 

A tésztadarabokat egyenként, az ujjbegyekkel kb. 30 centiméter hosszúságúra sodorjuk. A tészta letakarásához használt nedves konyharuhával az ujjakat időnként nedvesítsük be, így könnyebben, gyorsabban tudjuk formázni. 

Miközben készült a tészta, a ragu már rotyogott a lábosban.

Hozzávalók a raguhoz:

250 g darált marhahús
250 g darált sertéshús
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 dl sűrű paradicsomlé
2 doboz hámozott, aprított paradicsom konzerv (2x400 g)
1 rozmaring ágacska
3 babérlevél
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
parmezán sajt

Elkészítés:

Tegyünk a tűzhelyre egy nagy lábost, öntsünk bele olívaolajat, majd tegyük bele a felaprított vöröshagymát, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, adjuk hozzá a babérlevelet és a rozmaringágat. 

Pirítsuk üvegesre, majd jöhet bele a darált hús. Fontos, hogy a hús egyenletesen borítsa a lábas alját. Pár percig hagyjuk, hogy a hús átmelegedjen, az alja megpiruljon, majd ezután elkezdjük keverni. Kb. 10 percig pirítjuk, majd hozzáöntjük a paradicsomot. Keverjük össze, majd forraljuk fel, sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön lefedve gyöngyöztessük 2 órán keresztül. Ha túlságosan besűrűsödik öntsünk hozzá forró vizet és keverjük jól össze. Legvégül aprítsunk fel egy kevés friss rozmaringot, a megmaradt 2 fokhagymagerezdet és mielőtt elzárjuk a lángot keverjük a raguhoz. Ha szükséges sóval, borssal korrigáljuk az ízeket. A tálalás előtt a babérleveleket és a rozmaringágat egy villával halásszuk ki.

Ha a ragu majdnem kész, egy nagy fazék lobogó sós vízben főzzük ki a tésztát. Szűrjük le és keverjük össze a forró raguval. Jó sok frissen reszelt parmezánnal azonnal tálaljuk.

Ez a 'pici' nagy sikert aratott nálunk, felkerült a listára. :)  

Az egyik legismertebb magyar cukrászsütemény a somlói galuska. Tavaly, egy internetes szavazás során elnyerte a Magyarország kedvenc süteménye címet. 23602 magyar jelölte meg kedvenceként... 
... hogy én mennyire nem szerettem és mennyire húztam a számat, amikor gyerekkoromban az éttermi étkezések, lakodalmak során ez a desszert került elém. Egy kanál kóstoló, fintorgás és már toltam és félre a tányért. Nem is értettem, amikor az anyukám egy napon előállt azzal, hogy ő somlói galuskát készít. Előre közöltem vele, hogy én márpedig megkóstolni sem fogom, rosszul vagyok az ízétől és még ő sem fog tudni olyat készíteni, ami kedvemre való lenne. ... jó illatok jöttek a konyha felől és mondhatni, gyönyörűre sikerült ez a somlóinak nevezett édesség. Telis-tele volt gyümölccsel, bevallom küllemre csábító volt. A család többi tagja rá is bukott, persze én duzzogtam, mert anyu olyan sütit süt, amit én nem szeretek. Sokadjára készítette, amikor is, végre rászántam magam a kóstolásra. De kizárólag egy kanállal, na persze, meg még eggyel, és újra... mindaddig míg befaltam egy egész adagot. Anyu ült velem szemben és várta, hogy azt mondom: Anya, ez isteni!
Nem mondtam, de látta az arcomon, hogy ízlett. Aztán egy napon megjelentem a konyhában és megkértem, hogy süssön nekem egy jó nagy adag somlói galuskát. Így történt, hogy megszerettem ezt a desszertet.
Megosztom veletek az anyukám leegyszerűsített receptjét, melyből mostanság egy kocsikeréknyi mennyiség készül, mert annyira, de annyira... :)

Hozzávalók a piskótához:

6 egész tojás
6 evőkanál cukor
6 kanál liszt
1 mokkáskanál sütőpor

A tészta készítése: Egy nagy tálban a tojások sárgáját a cukorral habossá keverjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Először a tojássárgáját elegyítjük össze óvatosan a fehérje-habbal, majd fokozatos szórás és habverővel való keverés mellett hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.
Sütőpapírral kibélelt hagyományos tepsibe öntjük a masszát és előmelegített sütőben 180 fokon, légkeveréssel megsütjük. Kb. 15-20 perc alatt készül el. Ha kihűlt felkockázzuk és egy kocsikeréknyi méretű tálba helyezzük, melyre ízlés szerint mazsolát szórunk. (Ha vendégek jönnek akkor üveg szervírozótálakba töltöm, mely 12 cm átmérőjű, 6 cm magas. Ha rákerül az öntet, kihűtöm, egy tányérra borítom és tejszínhabbal, gyümölcsökkel díszítem. Lásd a legalsó képen.)

Hozzávalók az öntethez:

6 dl tej
5 evőkanál cukor
fél doboz rumaroma

A tejet a cukorral felmelegítjük, beletesszük a rumaromát és még melegen a piskótára locsoljuk (eláztatjuk vele a piskótát). 

... csokis öntethez:

8 dl tej
6 kanál cukor
2 tojássárgája
1 vaníliapuding
2 evőkanál kakaópor
fél doboz rumaroma 

3 dl tejszín és gyümölcsök a díszítéshez

A tojássárgáját a vaníliapudinggal, pici tejjel csomómentesre keverjük. Beleteszünk két evőkanál kakaóport, melyet szintén elkeverünk kézi habverő segítségével.

Egy lábosba öntjük a többi tejet, a cukrot és felmelegítjük. Ha meleg, beletesszük a kakaós masszát, a fél doboz rumaromát és sűrű krémet főzünk belőle. Rálocsoljuk a piskótára, majd hagyjuk kihűlni.

Végül felverjük a tejszínhabot. Ezzel és ízlés szerint gyümölcsökkel díszítjük a desszertünket. Vízgőz felett csokit olvasztottam és azt folyattam a tejszínhab tetejére. Íme a kocsikeréknyi mennyiség, mely jól lehűtve az asztal közepére kerül és mindenki kedvére kanalazza.

Ha vendégek érkeznek és somlói készül, akkor így tálaljuk: 

Én így szeretem... nem mondtam ki soha, de most ezúton üzenem:
ANYA, EZ ISTENI! :)