Kellemes őszi este van, ülök a gangon, lelóg a lábam a fonott karosszékről. A nagyi velem szemben, fáradhatatlanul köt az unokáinak és a gyerekkoráról mesél. Hihetetlen, hogy két kötőtű segítségével, egy gombolyag fonalból milyen csodákra képes. Ilyenek a nagyik, mindent tudnak és egy percet sem töltenek tétlenül. Mindent a családért, mindent az unokákért tesznek, mindezt hatalmas türelemmel. Csodálattal nézek fel rá és magamban elhatározom, hogy olyan akarok lenni, mint ő. Gyerekként mindig a nyomába voltam, figyeltem minden mozdulatát, szívtam magamba a tudását. Együtt csináltunk mindent, etettük a házi állatokat, kapáltuk a kertet, fejtettük a borsót, fűztük a paprikát és nem utolsó sorban gyúrtuk a tésztát. Ő tanított meg csirkét bontani, kacsát tömni, varrni, horgolni és kötni is. A gyermekkorom volt életem legszebb időszaka, teli élményekkel, mostanra emlékekkel. Vannak dolgok, amik feledésbe merültek, ilyen a kötés, azóta nem próbálkoztam vele. Ennek ellenére a mami kötőtűje a fiókomban lapul és most előkerült, de nem a rendeltetésének megfelelő használatra. 
Friss, csavart tésztát (orsótészta vagy olaszul fusilli, ki hogy ismeri) készítettem a segítségével. Aki eddig a tésztakészítést azért halogatta, mert nincs megfelelő eszköze, drága mulatság beszerezni egy tésztanyújtó gépet, annak most itt a lehetőség. Egy kötőtű (vagy hurkapálca) és egy kis kézügyesség szükségeltetik, no és egy csipet türelem. A hozzávalók és a türelem ilyen csodás formájú tésztát terem. :) 

Hozzávalók a tésztához: 

400 g durumliszt
200 ml kézmeleg víz
csipet só

Elkészítés:

A lisztet gyúródeszkára öntjük, sózzuk, mélyedést csinálunk a közepébe és a langyosra melegített vizet apránként hozzáöntjük, gyorsan összedolgozzuk. Ezt a megoldást gyakorlottabbaknak ajánlom, mert a víz kifolyhat a liszthalom közepéből. Amennyiben a könnyebb megoldást választjuk egy keverőtálba öntsük a lisztet, sózzuk, majd a vizet hozzáöntve dolgozzuk össze a tésztát, amíg homogén nem lesz. Sima, rugalmas tésztát kell kapjunk. Pihentetés nélkül egyforma adagokra vágjuk a tésztát, majd vékony kb. fél centiméter átmérőjű rudacskákat sodrunk belőle. 

Vágjuk fel kb. négy centiméteres darabokra  a "kígyónkat" (3. kép), majd egyenként sodorjuk meg a rendelkezésre álló felületen a tenyerünkkel, úgy, hogy a hosszúsága a duplája legyen (4.kép). Ezt követően a kötőtű (vagy hurkapálca) segítségével csavarjuk fel az alábbi képsorozatnak megfelelően. 

Annak függvényében, hogy jobb vagy balkezesek vagyunk fogjuk a kötőtűt és a hegyét a tészta végéhez illesztjük. A kötőtű folyamatos forgatásával feltekerjük a tésztát, mindig a testünkkel ellentétes irányba végezzük a gördülő mozdulatot. Én a kötőtű végét a másik kezemmel lerögzítem, így könnyebb forgatni az eszközt. A forgatás mellett egy enyhe lefele irányuló erőkifejtéssel a tésztánkat kilapítjuk. Ha kész, csúsztassuk le a kötőtű hegyéről és máris jöhet a következő. 

Én így készítettem, de az interneten kutakodva számos technikával találkoztam. Ha elkészítitek, pár próbálkozás után mindenki ráérez a mozdulatra és egyre gördülékenyebben, gyorsabban készülnek a tésztacsavarok. A tésztához véleményem szerint akár egy húsos ragu, egy rusztikus zöldséges- vagy akár egy szimpla paradicsomos mártás is harmonizál. Én szicíliai pestóval tálaltam. Mint minden regionális receptnek, ennek is több változata ismert. Én az alábbiak szerint készítettem:

Hozzávalók a szószhoz:

500 g paradicsom
150 g ricotta
100 g pecorino vagy parmezán lereszelve
egy marék bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
50 g fenyőmag (vagy mandula)
1 dl olívaolaj
só, bors

Elkészítés:

Mossuk meg a paradicsomot, vágjuk félbe és egy teáskanál segítségével távolítsuk el a magokat és a felesleges folyadékot. Tegyük egy tálba az összes hozzávalót és magas fordulatszámon turmixoljuk össze. Egy krémes állagú mártást kapunk, melyet ízlés szerint sózunk, borsozunk. A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, leszűrjük és máris összekeverhetjük a szósszal. A frissen gyúrt tészta mennyiség (hárman fogyasztottuk el) nem vette fel az összes szószt (kb. a felét), de a pesto hűtőbe téve napokig eláll és pirítósra kenve is isteni finom. Ha nem akartok ekkora mennyiségű pestót készíteni, csökkentsétek felére a mennyiségeket. A friss tésztát szinte bármilyen száraztésztával helyettesíthetitek. Míg nem készítettem rendszeresen friss tésztát spagettivel fogyasztottuk a szicíliai pestót.

Ha a mama látná, hogy a kötőtűjét mire használom... szerintem büszke lenne rám. :) 

A tésztagyúrás, a mérhetetlen tésztafogyasztás mellett van egy másik szenvedélyem, ez a kerékpározás. Szerencsére a két szenvedély jól megfér egymás mellett, mondhatni kompenzálja egymást. Kerékpárosként szükségem van a tésztaételek energiatartalmára, fanatikus tésztazabálóként pedig szükségem van egy sportra, amellyel leadhatom a bevitt, a napi energiaszükségletet meghaladó többletet. :) 

A párommal azon emberek közé tartozunk, akik szívesen töltik szabadidejüket a természetben. Ha tehetjük magunkkal visszük a bringákat minden kisebb (és olykor nagyobb) kiruccanásra. Magyarországon kevés az olyan szállás ahol szívesen látják az embert bicajostól. Féltve őrzött, szinte családtag nálunk a kerékpár, így ha elutazunk, szeretjük biztonságban tudni őket. Tavaly, az egyik bringás barátunk ajánlásával találtunk rá egy kerékpárbarát szállásra a Mátrában. Már a neve is erről árulkodik: Kétkerék Vendégház. 

Itt szívesen látják az embert a saját drótszamarával, de ha nincs kölcsönözhet is helyben. Minden bringás félelme: a tárolás... Itt ez is megoldott, hisz külön, bekamerázott, zárt tárolóban lapulnak a szebbnél szebb Merida kerékpárok, melyek mellett a mieink is helyet kapnak. Itt bárki jól érezheti magát, aki kedveli a természetet és aktív kikapcsolódásra vágyik. A házigazdák az évszaknak, időjárásnak megfelelő kerékpár vagy turistaútvonalakat ajánlanak, térképes útbaigazítással. Barangoljátok be a Mátrát, hihetetlenül tiszta a levegő és csodás helyeket fedezhettek fel.

Galyatető, kilátó

A Kétkerékben a reggeli páratlan, a bőség zavara minden alkalommal némi tétovázást "idéz elő". :) A kínálat között az egyik tésztás finomság a gofri, hogy a bloghoz hű maradjak. Olyannyira, hogy másodszori látogatásunk alkalmával már igényt tartottunk rá. Sütő hiányában otthon nem készül, de azt hiszem be kell szerezzek egyet, főleg, hogy a házigazdák jóvoltából a recept és a sütéshez szóló itiner a kezemben van. :) Ez az a gofri tészta, amit nem kell vastagon megkenni lekvárral, nutellával, mert ennek az íze álá natúr is isteni finom.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj vagy margarin (Rama)
20 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
5 tojás
2 tk sütőpor
3-4 dl tej, a sűrűségtől függően

Elkészítés:  

A vajat/margarint habverő segítségével keverjük habosra.
Tegyük hozzá a cukrot, vaníliacukrot és a tojásokat, keverjük el.
Adjuk hozzá a lisztet és a sütőport.
Állandó keverés mellett apránként adagoljuk hozzá a tejet.
A hozzávalókat 2-3 percig kézi mixerrel a legnagyobb fokozaton keverjük össze.
Gofrisütőben kisütjük, időnként olajozzuk a sütőt.

Köszönöm a házigazdák hozzájárulását, hogy megoszthattam a receptet. Most indulok gofrisütőt vásárolni. :) 

Az országot járva, a gyümölcsösök mellett elhaladva egyre több helyen látom a SZEDD MAGAD akciót. A nyaralásunkból hazafelé jövet megálltunk egy kis meggyszedős nosztalgiázásra. A friss élmény előcsalogatta a gyerekkori emlékeket.
A házunkat meggyfasor övezte, melynek érési ideje épp a vakáció kezdetére esett. Mivel a szüleim dolgoztak (és a gyereknek is kell valami munka a szünidőre) a gyümölcs leszedése az én feladatom volt. Egész nap álltam a létrán, lógtam a fán, majd amikor anyu hazaért következett a közös befőzés. Annyi fánk volt, hogy a termés mennyisége meghaladta a család meggyfogyasztási képességét, így a nyári zsebpénzemet a meggy leadásával kerestem, mert akkoriban felvásárolták a gyümölcsöt. 
Mostanra meggyfa nuku és "fizetnem kellett azért", hogy magam szedhetem. Persze ez több szempontból is jó: olcsóbban jutottunk gyümölcshöz, felidézte a gyerekkori nyarakat, és nem utolsó sorban sülhetnek a meggyes finomságok.
A munkahelyen mindig téma a ki mit főzött, sütött és néha egy kis kóstoló is jut a munkatársaknak. A receptet anyukám hozta a munkahelyéről, megsütöttem, vittem kóstolót a munkatársaknak és most  leírom a Meggyes tejfölös torta receptjét, mert a kollégák igényt tartanak rá. :) Remélem Ti is szeretni fogjátok?!

Hozzávalók a tésztához:

25 dkg liszt (BL55)
1 egész tojás
8 dkg vaj vagy margarin
8 dkg porcukor
1 kávéskanál sütőpor

... a töltelékhez:

70 dkg magozott meggy + leve
2,5 csomag vaníliás pudingpor
4 dl tejföl (1 nagy doboz)
2 dl tejszín
8 dkg cukor
1 egész tojás
egy marék hámozott vagy szeletelt mandula

Elkészítés:

A lisztet műanyag tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vajat/margarint kisebb darabokra vágva, majd a többi hozzávalót is. Az alapanyagokat gyors tempóban összedolgozzuk, cipót formázunk belőle. Két lehetőségünk van: a cipót fóliába göngyöljük és pihentetés után nyújtjuk ki vagy (én így készítettem) a cipót lisztezett felületen sodrófa segítségével kinyújtjuk, a tetejére sütőpapírt helyezünk, majd egy hirtelen mozdulattal átfordítjuk és a tészta másik oldalát is befedjük sütőpapírral. Ezután egy órát a hűtőben pihentetjük. 

A meggy levét (kb. 1,5 dl) a 1,5 csomag pudingporral csomómentesre keverjük. Egy lábasba tesszük a meggyet (tehetünk félre pár szemet a díszítéshez), felöntjük a lével és besűrítjük. Ha elkészült kihűtjük. 
Ha a tésztánk pihenőideje lejárt egy 26 centiméteres tortaforma aljára sütőpapírt helyezünk, az oldalát kivajazzuk és a tésztával kibéleljük. A kezünkkel nyomkodjuk bele a tésztát a formába, úgy, hogy mindenhol egyenlő vastagságú legyen. Az aljába kanalazzuk bele a meggyes masszát. 
Legvégül a megmaradt (1 csomag) vaníliás pudingport a tejföllel és a tojással csomómentesre keverjük, a tejszínt a cukorral kemény habbá verjük és a tejfölös masszával összeforgatjuk. Ezt öntsük a meggyes massza tetejére és előmelegített sütőben 175 fokon, hőlégkeveréssel 50 perc alatt süssük meg. 

Nem kell megijedni, ha a teteje rezeg (puhának találjátok), majd ahogyan hűl, úgy keményedik a tejfölös krém. A mandulát, ha egész törjük össze mozsárban, majd pirítsuk meg. Ha kihűlt a tortánk hintsük meg porcukorral, szórjuk meg a mandulával és díszítsük ízlés szerint. 

Ha a nyári kánikulában könnyű édességre vágytok, ezt ajánlom!  

Tisztelem a hagyományokat és fontosnak tartom, hogy megőrizzük a nemzedékről nemzedékre öröklődő szokásokat. A gasztronómiában vonzódom mindenhez, aminek eredete családi hagyományon alapul. Régen egyes ételek elkészítése rituálé volt. Összegyűlt a család a kemence mellé és az ételek készítése, elfogyasztása idejére elfelejtették problémáikat, elmúlt az egész napos fizikai munka okozta fáradtság. Gyerekkoromban nálunk is hasonlóképp teltek a (kemence nélküli) mindennapok aztán az élet "felgyorsulása" minket is magával ragadott. 
Egy komoly hagyományokkal rendelkező, olasz (modenai) gasztronómiai különlegességre bukkantam az interneten: ez a tigelle. Egy korong alakú, lapos kenyérféle, amelyet egy külön, erre a célra kialakított öntvény sütőformában sütnek. Ez a tigelliere, persze mindez az én olvasatomban leegyszerűsítve.

Réges régen agyag korongok között sütötték, de a hagyomány nem vész el, csak átalakul. Jelen bejegyzés a tigelle eredetére, az idő múlása okozta változásokra és etimológiai elnevezésének helyességére nem tér ki. Az átalakulásról, fejlődésről csak annyit, hogy a sütőnek már elektronikus változata is létezik. :) 
A hagyományőrző ételekhez való vonzódásom mellett a tigelle iránti érdeklődésem oka a hozzávalókból következik, vagyis tésztáról beszélünk és ami abból készül annak itt a helye. :) Azért merem ajánlani a tigelle sütés forma nélküli kipróbálását, mert teflonos serpenyőben többször elkészítve is tökéletes eredményt kaptam. Számos recept létezik, elkészítése családról családra változik. Általában a folyadék aránya és a hozzáadott zsiradék típusában találunk különbséget. Érdemes szétnézni az interneten, de nekem az alábbi, általam kikísérletezett arányok beváltak. Az olívaolaj helyettesíthető vajjal vagy sertészsírral. Az alábbi mennyiséghez kb. 50 g vaj vagy 25 g sertészsír felhasználását javaslom.

Hozzávalók a tigelle tésztájához:

500 g "00" liszt (helyette BL55 használható)
200 ml tej
100 ml víz
25 g élesztő
1,5 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor

Elkészítés:

Az élesztőt cukros-langyos tejben felfuttatjuk. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk, majd összekeverjük a sóval. (A dupla nullás liszt helyett BL55 használható.) Hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, az olívaolajat. A vizet lassan adagolva öntjük a masszához (mert nem biztos, hogy felveszi a megadott mennyiséget, főleg ha a zsiradék típusát módosítjuk) és fokozatosan dolgozzuk össze a tésztát, míg el nem válik a tál falától és egy gombóccá össze nem áll. Ezután lisztezett munkafelületen (én gyúródeszkán készítettem) addig gyúrjuk, míg sima, rugalmas tésztát kapunk. (Folyamatosan alálisztezünk.) A tésztát egy lisztezett tálba helyezzük, konyharuhával letakarjuk és legalább egy órát meleg, huzatmentes helyen kelesztjük. Ha a tészta duplájára kelt sodrófával kb. fél centiméter vastagságúra nyújtjuk. A sütőformához 8cm átmérőjű kiszúró formát kaptam. Én ezzel szaggattam ki a tésztát. Amennyiben nincs ilyen átmérőjű formátok akkor egy szélesebb szájú pohár vagy bögre segítségével tudjátok a képen látható korong alakot megformázni. A széleket összegyúrjuk és addig szaggatjuk a tésztát, míg el nem fogy. 17 darab korongot szaggattam ki a megadott mennyiségből. A tésztaformákat konyharuhára sorakoztatjuk, majd szintén konyharuhával letakarva további fél órát kelesztjük. 

Sütés serpenyőben: teflon bevonatú grill serpenyőben ajánlom a formák kisütését (így csíkos lesz a tigelle felülete), de ezzel ellentétben bármilyen serpenyő használható, a lényeg, hogy tapadásmentes legyen. A serpenyőt felmelegítjük majd kivajazzuk, kizsírozzuk. A korongokat belehelyezzük és nehezéket teszünk a tetejére. Én egy vékonyabb fa vágódeszkát használtam. Fontos, hogy a nehezék ne legyen "túl nehéz", mert akkor a formák nagyon kilapulnak. Mindkét oldalukat legalább 5 percig sütjük. 
Sütés formában: a tigelliere formát Olaszországból rendeltem. 7 db tigelle süthető egyszerre. Többféle mintázatú sütő létezik, az enyém csillag lenyomatú. Az öntvényből készült sütő mindkét oldalát fel kell melegíteni gáztűzhelyen, majd kivajazás, kizsírozás után helyezzük bele a tésztát. A formát egyik oldaláról a másikra forgatnunk kell, hogy a tészta mindkét oldala aranybarnára sülhessen. 

A formában sült tigelle héja ropogósabb, de ízben nincs különbség. A tigelliere előnye, a gyorsabb kivitelezés, mely nagycsaládosoknál és baráti összejövetelek alkalmával jelent könnyebbséget a gyors utánpótlás elkészítésében. Ha kisültek, konyharuhával letakarva melegen tartjuk a fogyasztásig. A sütés utáni azonnali fogyasztást ajánlom.

A korongok héja ropogós, a közepük puha. Egy éles késsel vágjuk ketté és vékonyra szeletelt sonkával, lágy sajttal vagy akár nutellával is fogyaszthatjuk. Megtöltését illetően legyetek kreatívak.

Most már csak egy dolgotok van, elkészíteni ezt a finomságot a családnak. Felhívom a figyelmet az első fogyasztás utáni következményre: tuti a "rákattanás". Én ez okból kifolyólag rendeltem meg a sütőformát, hisz így tudom csak tartani a tempót a család fogyasztási igényével. :)

Korábbi bejegyzésemben a "kedvenc" témát fejtegettem és megállapítottam, hogy számomra nem létezik... csak néha rákattanok bizonyos dolgokra. 
Ha már itt tartunk: jelenlegi "rákattanásomat" befolyásoló tényező az egyéb kategóriába sorolható. 
Mielőtt ismertetem a 'tényezőt', tegyünk egy kis kitérőt:
Határozottan állíthatom, hogy előző életemben olasz 'mamma' voltam. :) Ellenállhatatlan vágyat érzek a tésztagyúrás iránt. Mindent ki akarok próbálni, minden tésztaformát saját kezűleg akarok elkészíteni.
Azt hiszem nemrég kezdődött el életem önmegvalósító szakasza és egyben - a blogírással összefüggésben - félelmeim legyőzésének időszaka.
Eddig "szédelegtem" a világban és kerestem azt a tevékenységet, amit szenvedéllyel tudok végezni, ami a lelkemig hatol, ami boldoggá tesz. Hosszú utat jártam be, de a tészta és én végre egymásra találtunk. :) A tésztagyúrás számomra a belső világomban, a tevékenység nyújtotta élményben való teljes elmerülést jelenti. Ilyenkor előtörnek a gyermekkori emlékeim: a mama mozdulatai, szavai és mindez egy olyan érzéssel párosul hogy én ezt már csináltam valahol, valamikor. :) Ebből számomra egyértelmű a következtetés az előző életemre vonatkozóan. :)
És akkor térjünk át a rákkattanás okára. A Chili & Vanilia blog szerzője tehet róla. :) Borzongva olvastam végig a bejegyzését, mely a barátságról, Szardíniáról és nem utolsó sorban egy ottani tészta specialitásról szól. Az biztos, hogy szenvedéllyel, a barátok iránt érzett szeretettel írta, mert olyannyira átjöttek az érzelmek, a hangulat, hogy szinte a helyszínen éreztem magam. 
Először az írás, majd a tészta: malloreddus ejtett rabul. Kerestem a boltok polcain, de mindhiába. Aztán az interneten való kutakodás során jött a felismerés, hogy én ezt akár frissen is elkészíthetném. Így is lett. Fantasztikus ez a tészta és a látszat ellenére egyszerűen elkészíthető. Lássuk hogyan:

Hozzávalók a tésztához:

300 gramm durumliszt
150 ml kézmeleg víz
csipet sáfrány
só

Langyosra melegítjük a megadott vízmennyiséget, a sáfrányt a vízbe dobjuk és megkeverjük. A vizet a liszthez adagoljuk, sózzuk és gyúrjuk, amíg homogén nem lesz. Sima, rugalmas tésztát kell kapjunk. Jó tanács: a vizet apránként öntsük a liszthez, mert a vízmennyiség függ a levegő hőmérsékletétől és a páratartalomtól, így megtörténhet, hogy több vagy kevesebb víz szükséges a fent megadott mennyiségnél. 
Pihentetés nélkül egyforma adagokra osztjuk a tésztát, majd vékony kb. fél centiméter átmérőjű rudacskákat sodrunk belőle. 

Vágjuk fel kb. egy centiméteres darabokra és az alábbi képsorozatnak megfelelően bordázott felületen formázzuk. Én a képen látható bordázott deszkát használtam, ami egy speciális eszköz gnocchi és garganelli készítéséhez. Nem próbáltam, de szerintem bambusz alátéttel vagy bármilyen bordázott felületű tárggyal  helyettesíthető. A tészta vágási felületét a deszka bordáira merőlegesen helyezzük és hüvelykujjunk segítségével végig görgetjük. Ha kész lepöcköljük és jöhet a következő. Hagyományosan úgy készítették, hogy a tésztadarabokat kézzel szalmakosár oldalához nyomták. 

A tésztához egy igen egyszerű és ízletes szószt készítettem. A friss tészta helyett használhattok bármilyen formájú száraz tésztát. Lényeg, hogy a felülete bordázott legyen, így jobban felveszi a szószt. Míg mosogattam megkértem a páromat, hogy töltse át a képeket a számítógépre. Ő a mappának és én ezáltal az ételnek az alábbi nevet adtam: zöldborsópürés tésztaprüttyök . :) 

Hozzávalók a szószhoz:

200 g zöldborsó (friss vagy fagyasztott)
kisebb fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
15 g vaj
15 g pecorino sajt (vagy más juhsajt)
15 g parmezán sajt
400 ml alaplé
só, bors, szerecsendió
bacon szalonna

Elkészítés:

A tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, közben elkészítjük a szószt.

A vöröshagymát apróra vágjuk a fokhagyma gerezdeket a kés pengéjével összenyomjuk, majd vajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a leöblített, lecsepegtetett zöldborsót, sózzuk, borsozzuk majd alaplével vagy vízzel felöntjük. Puhára főzzük a borsószemeket, majd leturmixoljuk. Hozzákeverjük a lereszelt sajtot és ha szükséges ízesítjük, szerecsendiót reszelünk hozzá. A szalonnát csíkokra vágjuk és egy serpenyőben ropogósra pirítjuk. A szószt átmelegítjük, kevés főzővízzel lágyítjuk majd a leszűrt tésztával összeforgatjuk. Szalonna csíkokkal a tetején tálaljuk, kevés parmezánt reszelünk rá. Hárman laktunk jól a megadott mennyiségből.

Köszönjük a Polgár Pincészetnek a bort (Polgár Rosé 2010), mely vicces módon érkezett meg a vacsoránkhoz.

Élmény volt elkészíteni ezt a gyönyörű formájú tésztát. Egy újabb tésztaformázási móddal gazdagodtam, melyet köszönök Mautner Zsófinak, hisz az "okot" ő szolgáltatta. :)