A falusi lány egyetemre került a nagyvárosba és mi sem volt természetesebb: főzött, sütött, úgy ahogyan otthon látta/tanulta, minden nap. Ezzel az anyukáját az őrületbe kergette, ellentétben az évfolyamtársakkal, akik állandóan nála dekkoltak, mondván: "kő még" ízű a kaja.
A telefonok mindennaposak voltak: - Anyu! Töltött káposztát főzök, hogy is kell elkészíteni? Hat főre, igen, de akkor mennyi káposzta és a rizs... de még a rántás is hátra van. Segíts! Anya sütnék sütit is, tudod, azt, amit a múlt hétvégén készítettél, na annak lediktálnád a receptjét?
És így ment ez nap, mint nap, éveken keresztül. Hiába mondta el egyszer az anyukája, akárhányszor főzte ugyanazt az ételt, mindig kellett a telefonos segítség. Nem azért, mert nem tudta hogyan kell, így volt megnyugtató, mert:
AZ ANYUKÁM MONDTA!!! :)
Macskaszemet még sohasem készítettem, még telefonos segítséggel sem. :) Ja, most sem én fogom, de kell a receptje, az anyukám-féle elkészítési mód. Olyan érzelmek kötnek hozzá, mint a nagymamám sütijeihez. Azokat is imádtam, de hol a recept?! A fejében és a kezében volt, mint most ez a jóféle az anyukáméban. Dokumentálom az elkészítés módját és ha legközelebb jön az anyukám, meglepem. Majd csodálkozik, hogy fel sem hívtam telefonon. :)

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg finomliszt
4 tojássárgája
14 dkg margarin
1 dkg élesztő 
0,5 dl tej
1 db kockacukor
kevés tejföl a tésztakenéshez

... a töltelékhez:

20 dkg dió darálva
20 dkg cukor
4 tojásfehérje 
sárgabarack lekvár
magozott meggy (mirelit)
kevés zsemlemorzsa

Elkészítés:

Az élesztőt a kockacukorral langyos tejben felfuttatjuk, majd a liszttel, margarinnal, a tojássárgákkal összedolgozzuk. A tésztát három egyenlő részre osztjuk és sodrófa segítségével téglalap alakúra kinyújtjuk. A lapokat vékonyan megkenjük lekvárral, majd a két szélét megszórjuk zsemlemorzsával, erre sorakoztatjuk a meggyet. Így ni:

A lap két szélét felcsavarjuk, úgy hogy a közepén maradjon hely a tölteléknek, amit az alábbiak szerint készítünk. A négy tojásfehérjét a megadott cukor mennyiséggel kemény habbá verjük. A cukrot lassan adagoljuk hozzá. A végén a darált diót hozzáadjuk, óvatosan átforgatjuk. A masszát kanál segítségével a tészta közepébe töltjük. 

Előmelegített sütőbe 180 fokon aranysárgára sütjük. Ha kihűlt szeleteljük, ízlés szerint porcukorral meghintve tálaljuk. 

Én így fogom elkészíteni... ahogy az anyukám mondta!

Az első tésztás szakácskönyvem címe: Nélkülözhetetlen TÉSZTA könyv. Ajándék a baráti társaságtól. A kis számítóak. :) Kezdetben (pechükre) ritkán használtam, felkerült a polcra a többi, akkor még kevésnek mondható receptkönyv mellé. Aztán egy szép tavaszi hétvégén előkerült. Barátnőmmel kinéztünk egy könnyen, gyorsan elkészíthető finomságot: Farfalle tonhallal és tejszínes gombával
Alapanyag híján megejtettünk egy gyors bevásárlást a közeli kisboltban, amit csak Kiskoszosnak hívunk. Hogy miért? Mert kicsi és koszos, hát így lett Kiskoszos :)
Pillanatok alatt elkészült, már az illata csábító volt. 
Ültünk a megterített konyhaasztalnál és az első adag elfogyasztása után sem csillapodott az étel iránti vágyunk. A tányért félretolva mohón kanalaztuk immáron a lábasból, a rögtön kedvenccé kikiáltott tésztaételt. Hirtelen nevetve néztünk egymásra, mert elfogyott a nem kevés mennyiségű adag. Igen, jól gondoljátok: a nemkevés=500 gramm. Ööö, izééé, nagyon éhesek voltunk, vagyis... A fenét, azaz íz, nem tudtuk az agyunkat leállítani. Hát így esett meg (azóta már több alkalommal), hogy két főre 500 gramm tészta fogyott. 

Már gyermekkoromban sokat sertepertéltem a konyhában és a nagyi bevont a tésztás műveletekbe, de a vágy, a csillapíthatatlan tésztaéhség, a mindent akarok tudni a tésztákról ezen időpontra vezethető vissza. Szóval ez emlékezetes recept, így meg kell osztanom veletek.

Hozzávalók:

50 dkg farfalle (pillangótészta)
45 dkg konzerv tonhal
13 dkg csiperkegomba
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2,5 dl főzőtejszín
6 dkg vaj
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál citromlé
felaprított, friss petrezselyem

Elkészítés:

Nagy fazékban vizet  forralunk a tésztának. A vajat és az olívaolajat nagyobb serpenyőben felhevítjük, beletesszük az apróra vágott hagymát, fokhagymát és puhára dinszteljük anélkül, hogy színt kapna. Hozzáadjuk a szeletekre vágott gombát, 2 percig puhítjuk majd felöntjük a tejszínnel. Ha felforrt takarékra vesszük a lángot és addig főzzük, míg a mártás sűrűsödni nem kezd. Ekkor hozzáöntjük a leszűrt konzerv tonhalat, jól összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Végül a citromlével (ízlés szerint) és a felaprított petrezselyemzölddel megbolondítjuk. Összemelegítjük, majd a megfőtt, leszűrt tésztával jól összeforgatjuk.  

Sajtot nem szoktam a tetejére reszelni, de ki-ki ízlése szerint megteheti. A könyvet hosszú idő után a recept leírásához nyitottam ki. Már rég nem a megadott mennyiségek alapján készítem. Csak úgy, érzésre...
Nagyon egyszerű és gyorsan elkészíthető. Ajánlom mindenkinek, aki pillanatok alatt isteni ízeket akar a konyhaasztalra varázsolni.
Bennem elindított valamit...

... nem a hízás folyamatát! :)

Beköszöntött a tavasz, medvehagyma lázban ég az ország. Rengeteg bejegyzés olvasható. Lehet szemezgetni a receptek közül, akár pályázni egy receptversenyen, de számtalan medvehagymás néphiedelem található az internetes oldalakon. 
Ha már a néphiedelmeknél tartunk: egyesek szerint a téli álmukból előbúvó medvék emésztőrendszerük megtisztítására fogyasztották, de sokak ezt cáfolják, hiszen a medvék utálják a hagyma ízét. Erről lehetne vitatkozni, de most a lényeg, hogy mi emberek, előszeretettel használjuk a medvehagymát ételeink elkészítéséhez. 
Tehát a továbbiakban medve kilő, mert a (medve)hagyma most a menő!
Évekkel ezelőtt még eszembe se jutott, hogy medvehagymáért, mint alapanyagért menjek a Mecsekre. Mentem én, de bringával, élvezni a természetet, kikapcsolódni, elvonulni a világ zaja elől. Imádom tavasszal az erdőt (persze minden évszakban megvan a maga varázsa). Azt mondják e növény hatalmas gyógyerővel rendelkezik, de hiszem, hogy nem csak akkor ha elfogyasztjuk. Csodákra képes az erdő a medvehagyma virágzás idején. Én már csak tudom, hisz minden tavasszal az alábbi gyönyörűség látványa tárul elém kerékpározás alkalmával.

A blog címéhez hűen friss medvehagymás tésztát gyúrtam. Szerencsének érzem magam, mert nem kellett a piacon az árusokra vadásznom és horror áron megvenni egy csomagot. Feltekertem a Mecsekre, szedtem friss illatos leveleket, hazagurultam és máris nekiálltam a műveletnek.

Felaprítottam a medvehagymát. Direkt nem turmixoltam, nem az volt a cél, hogy a tésztát megszínezze, hanem hogy az apró darabok látványa és íze különlegessé tegye a szélesmetéltet.

Hozzávalók a tésztához 2 személyre:

15 dkg durumliszt
15 dkg finomliszt
3 db tojás
marék aprított medvehagyma 
csipet só, őrőlt fehérbors

Elkészítés:

Elővettem a szükséges eszközöket, a kétfajta lisztet kimértem, összekevertem, a gyúródeszkára öntöttem. Mélyedést csináltam a liszt közepébe, a tojásokat beleütöttem, a sót, fehérborsot a mélyedésbe szórtam. A tojássárgákat kézzel összetörtem, az aprított medvehagymát a halom közepébe raktam. 

Vége a disznóvágás szezonnak, de ettől függetlenül nincs háj hiány nálunk. Teli a fagyasztó, de csak azért, hogy életemben először hájas kiflit süssek. Már biztosan eltelt tíz év, amióta egyáltalán nem került terítékre  nálunk. No de azelőtt, szinte hetente voltam kénytelen enni. Egyébként gyerekként imádtam, főleg a nagyi szilvalekvárjával. Hogy miért vált mumussá?
A mama tehet róla... :) Hosszú időn keresztül csak évente egy alkalommal, disznóvágáskor sütött. Aztán egyre több helyet foglalt a fagyasztóban a disznónak az a bizonyos... Sokáig nem tudtam, hogy a hájas kifli mitől hájas?! Olyan teóriám volt, hogy biztosan az én hájamat növeli, de ezzel gyerekként nem foglalkozik az ember (felnőttként annál inkább). Amikor először láttam hogyan készül, elhatároztam, hogy soha többé nem eszem. Hát persze, hogy nem bírtam ki, van egy különleges csalogató illata és az íze leírhatatlan. Valószínű a nagyi is ezért favorizálta ezt az ételt és egyre sűrűbben rakta elénk, nem kevés mennyiségben. Jó ideig nem mertük neki megmondani, hogy álljon le, mert előbb vagy utóbb a család háj mérgezésben fog kipurcanni. Aztán telt múlt az idő és pimasz kamaszként nem tudtam tartani a számat. Őszinte vallomást tettem a hájas kiflijével kapcsolatos érzelmeimről. Azóta nem ettem és attól a naptól fogva mindig megkérdezte, hogy mit süssön. Hájast soha nem rendeltünk, de ennyi év elteltével most újra megkívántam. Ez az oka, hogy terítékre kerül.

Hozzávalók a tésztához:

1 kg liszt
kb. 50 dkg háj
4 dkg élesztő
kb. 1-1,5 dl tej
kiskanál cukor
kiskanál só
3 tojássárgája, ebből egy a kenéshez

A hájat átmossuk, ledaráljuk, majd kevés liszttel összegyúrjuk. Az élesztőt kiskanál cukorral langyos tejben felfuttatjuk, majd a maradék liszttel, sóval, a 2 tojássárgájával összedolgozzuk. Gép hiányában nálunk ez kézi művelet, kb. 15 perces kemény munka. Mivel a tészta nem volt elég ruganyos, a megadott hozzávalókon kívül 1 kanál tejföl került bele. Addig dolgozzuk a tésztát, míg el nem válik a dagasztó tál falától. A tésztát letakarva meleg helyen duplájára kelesztjük, majd ezután a gyúródeszkára helyezzük, kinyújtjuk és a hájat a tészta tetejére egyenletesen eloszlatjuk. Négyszögbe hajtogatjuk és ismét kap egy kis időt, hogy duplájára keljen. Ezt a műveletet összesen háromszor ismételjük fél órás pihentetéssel. Végül kb. 1 cm vastagra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk és a közepébe halmozzuk a tölteléket.

Elsősorban új családtagunk jut róla eszembe, Nokedli a kutyus. A fantázia elszabadult és gyorsan ki is merült. Hát ez van, egy tésztaimádó családtól mi mást várhat az ember?! :)
No de térjünk át a nokedlira, a tésztára. Elsősorban köretként pörköltek mellé szoktam készíteni, kivéve tavasszal, amikor friss fejes saláta kapható a piacon. Ebben az időszakban sűrűn kerül az asztalra az alábbi étel:
Rántásos nokedli ecetes fejes salátával
Igen rántásos és nem tojásos. Amióta az eszemet tudom, a mi családunk így fogyasztja. Szégyen szemre én felnőtt fejjel találkoztam először a tojásos verzióval és ha választani lehet, maradok a megszokott íz mellett. 
Van az a mondás, hogy: Nyeli, mint kacsa a nokedlit. És milyen igaz, emlékszem ezzel kapcsolatban egy történetre. Amikor még kislány voltam, a mama kacsákat tömött. Volt jó pár elzárva, ketrecben, őket kukoricával tömte (ennek a receptjét kihagyom, nem tésztaétel), a többieknek meg néha főzött nokedlit, elképesztő, hogy milyen rövid idő alatt felfalták. A mama azt mondta, hogy ettől híznak és szép lesz a májuk, amit én annyira szeretek.
Persze megkérdeztem:
- Mama, akkor ha sok rántásos nokedlit eszem, akkor én is kövér leszek? 
A mama mosolygó arccal azt válaszolta:
- Kislányom Te nem tudsz annyi nokedlit enni, hogy kövér legyél.
Szóval azóta nyelem a nokedlit, és a mama szavaira gondolok, persze átértelmezve: engem nem hizlal a nokedli. :)

A recept leírásával gondban vagyok, hiszen ez az étel nálam nem mérce alapján hanem érzésre készül (4 főre kb. 60 dkg liszt, 4 tojás, kevés víz, pici só). Vizet forral, hozzávalókat összedolgoz, ha a víz felforrt szaggat, megkavar, ha a nokik feljönnek a víz felszínre leszűr, majd hideg vízzel öblít. Közben bőséges rántást készít (kacsazsír, liszt, pirospaprika). Nokedlit beleforgat és ízlés szerint sóz. A rántásos nokedlit ecetes fejes salátával tálal. Így ni!

Occó, tápláló, finom és nem hizlal (annyira)! :) Tessék kipróbálni! ;)

A fotókat készítette: Nemes Róbert