Gyermekkoromban volt szerencsém betekinteni a tanyasi világba és a szilvás lepény sütése, íze felidézi az ott szerzett élményeket. Azt mondják, hogy a tanyasi életforma hátránya az elszigeteltség, az ingerszegény környezet. Ezzel valamilyen szinten egyet is értek, mert az embernek szüksége van társas kapcsolatokra és ha ezen a vonalon indulunk valóban ingerszegénynek nevezhető ez a létforma. DE... javaslom, közelítsünk a természet felől... mert ez a misztikus, természettel összefonódó világ számomra életre szóló élményt nyújtott. Egy ilyen környezetben mindenki megtapasztalhatja a természettel való harmóniát, ebben a világban csend és béke honol.
Lehunyom a szemem...
majd kinyitom és a nagyszüleim házában ébredek. Juhéjj, végre eljött egy (újabb) nap, amit a Margit néniék tanyáján töltünk. Ők kétlakiak, a mamáék szomszédai a faluban, de van egy tanyájuk a falu határától jó hosszú gyalogútra, no oda megyünk mi most családostul. A papa a narancssárga zsiguli csomagtartójába pakolja a ládákat, a horgászbotom is bekerült, bambusz nyele van és olyan hosszú, hogy kilóg az autóból, azzal fogom meg az ebédünket. Ha jó lesz a fogás: kárász és keszeg lesz paprikás lisztben sütve, a mama által készített friss kenyérrel és Margit néni kovászos uborkájával. Kora reggel van, de már nagy a hőség és mivel nem férünk be mindannyian az autóba, a család egy része bringával megy. Persze én már türelmetlenül ülök a cangán és siettetem a többieket, hogy induljunk már végre. A nyavalygásom, mint mindig, hatásos... döcögős az út és folyik mindenkiről a víz, de mindjárt ott vagyunk... már hallom a kutyák ugatását, jelzik a háziaknak, hogy érkezünk, szaladnak elibénk és bekísérnek a tanyára. Érkezésünkkel megzavartuk az állatok nyugalmát, a birkák és kecskék kolompolva továbbállnak, a tyúkok kergetőznek, a disznók röfögnek, de lustán fekszenek a fák árnyékában. Margit néni mosolyogva közeledik felénk és már mondja is hová pakoljunk és melyik fákról szedhetjük a gyümölcsöt. Ez is a szedd magad akció. Persze még nem is említettem, hogy gyümölcsöt szedni jöttünk: érik a barack és a szilva. Kell befőttnek, meg ilyenkor nagyüzemben sül a szilvás lepény. A többiek nekilátnak a munkának én rohanok a partra pecázni... kapkodom a halakat, aztán egyszer csak megunom és tovább állok. Segítek a többieknek... felmászok a fára és onnan szemlélem tovább ezt a csodás világot. Beleharapok egy barackba és figyelek, hallgatom, amint a lengedező szél, az állatok és az emberi tevékenység hangjai tökéletes zajszimfóniává fejlődnek.
Az én fülemnek ez a "zene" egyenlő a nyugalom, a szabadság és a gondtalanság érzésével. Feledhetetlen élményeket szereztem ezen a helyen és az ott szedett gyümölcsökből készült sütik közül a szilvás lepényből jókora mennyiséget be tudtam/tudok tömni. A nagymamám a receptjét "magával vitte", de egy családtagnak köszönhetően az alábbi recept ízei előhozzák a gyerekkor tanyasi élményeit.

Hozzávalók a tésztához:

50 dkg búzafinomliszt (BL55)
2,5 dl tej
2 csapott evőkanál kristálycukor
1 mokkáskanál só
2,5 dkg élesztő
10 dkg margarin
1 dl étolaj

+ hozzávalók:

1,5 kg magozott, jó érett kék szilva 
2 teáskanál fahéj
2 evőkanál kristálycukor
1 kis doboz (175 g) tejföl

Elkészítés:

A tejet langyosra melegítjük, hozzáadjuk a cukrot, a tetejére morzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. Kimérjük a lisztet és egy kelesztőtálba öntjük, hozzáadjuk a sót, a felfutott élesztőt, a margarint és az étolajat, kézzel összedolgozzuk és hólyagosra dagasztjuk. Géppel gyorsabb, de én kézzel végeztem ezt a műveletet. Letakarjuk és meleg, huzatmentes helyen duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát egy tiszta, lisztezett felületre öntjük és egy sodrófa segítésével gáztepsi méretűre nyújtjuk. A tepsit nagyon vékonyan margarinnal kikenjük, a tésztát belehelyezzük, Ha kisebb a tészta, a széleit kézzel megfogjuk és a tepsi széleinek irányába húzva méretre igazítjuk. A megmosott, kimagozott, felezett szilvát a húsos felével a tésztára sorakoztatjuk, jó sűrűn, hogy a tészta alig látsszon ki.

Az őrölt fahéjat összekeverjük a kristálycukorral és egyenletesen a tetejére szórjuk. A cukorral lehet variálni, mint kiderült a páromnak nem volt elég édes, így legközelebb több kristálycukrot fogok hozzáadni. Sütés után is korrigálható, megszórhatjuk a tetejét porcukorral.

A tejfölt összekeverjük és kiskanállal a szilva tetejére pötyögtetjük. Ne rakjuk rögtön a sütőbe, hagyjuk kb. negyed órát állni (a tészta újra megkel).

Előmelegített sütőben, hőlégkeveréssel, 180 fokon 30 perc alatt megsütjük. 

A szilva a hő hatására levet ereszt, a tészta beszívja, mindez a fahéjas cukros keverék és a tejföl kombinációjával isteni ízt alkot. Ha van türelmetek hagyjátok kihűlni, majd éles késsel szeleteljétek és már kapkodhatja is a család.

Süssétek és ízleljétek, mert ez brutál finom! :)