"... ebben a tésztában az a jó, hogy én készítettem, és amit én készítek az csalódást még nem okozott." Remélem nem tettem felelőtlen kijelentést, mert bevallom őszintén fenntartásokkal állok neki a gnocchi készítésének.
Vajon az enyém is olyan állagú lesz, mint amiket eddig ettem? Vajon az elfogyasztása során meg kell küzdenem minden egyes tésztával, hogy le tudjam pöckölni a szájpadlásomról a nyelvem hegyével? Vajon ami nem indul meg a szájpadlásom felé, hogy vákuum szerűen feltapadjon, azt el fogom tudni rágni? Vagy az a fogaimat támadja meg, hogy "védő"réteget képezzen rajta? Tapasztalatból mondom én, hogy türelemjáték a gnocchi evés, no meg kemény munka: legfőképp a nyelvünket veszi igénybe.
Tehát, vagy nem ettem még jól elkészített gnocchit VAGY ilyen a nyokki és nincs mit tenni?!
Ezen rossz tapasztalok miatt halogattam eddig a gnocchi készítést, de most jöjjön játékunk helyes megfejtése, a bejegyzés a gnocchi készítéséről.
Apropó JÁTÉK! :) Édesanyám elnökletével és kis családom felügyeletével összesítettük a beérkezett válaszokat, 20 e-mail érkezett, ebből 19 tartalmazta a helyes választ. Közülük sorsoltuk ki a szerencsés nyerteseket, akiknek ezúton is gratulálok. :)
Hozzávalók a tésztához:
1 kg burgonya
2 kisebb tojás
kb. 320 g liszt
csipetnyi só
Elkészítés Gioggio Locatelli bibliája alapján:
A burgonyát megmossuk és héjastól egy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, felforraljuk és kis lángon gyöngyöztetve puhára főzzük. Még melegen meghámozzuk. Beleszúrunk egy villát és késsel lehúzzuk a héját, így nem égetjük meg a tenyerünket.
Krumplinyomóval áttörjük és a munkafelületre halmozzuk. Ráöntjük a lisztet, mélyedést képezünk a közepébe, sózzuk, beleütjük a tojásokat, melyet villával enyhén felverünk és elkezdjük összegyúrni. Folyamatosan alálisztezünk és amint a tészta összeáll, rögtön abbahagyjuk. A fent írt liszt mennyisége nem volt elég, valamivel többre volt szükség, de ez függ a burgonya vizességétől, tehát az is előfordulhat, hogy a megadott liszt mennyiségénél kevesebb szükséges.
A tésztát egyenlő hasábokra vágjuk. A munkafelületet és a kezünket belisztezzük és a tenyerünkkel henger alakúra, kb. hüvelykujjnyi vastagságúra sodorjuk.
Két-három vagy akár több sodratot egymás mellé fektetünk és éles, lisztezett késsel, kb. 1 cm vastag darabokra vágjuk.
Villa vagy gnocchi-készítő deszka segítségével a tésztadarabokat mintázzuk.
A tésztadarabokat hüvelykujjunk segítségével rányomjuk és végig görgetjük a villán vagy a deszkán, hogy felvegye a mintázatát.
Nem kell tökéletességre törekednünk, mert a gnocchi akkor szép ha rusztikus. Fontos viszont, hogy egyforma méretűek legyenek, mert így az összes egyszerre fő meg.
Eddigi tésztaételeknél a befejező mondat majdnem minden esetben az alábbi volt: frissen reszelt parmezánnal tálaljuk. Most is lesz sok-sok parmezán, de kicsit másképp.
Hozzávalók a szószhoz:
250 g reszelt parmezán
kb. 1 dl főzővíz
csipet sáfrány
só, frissen őrölt bors
napon szárított paradicsom
friss bazsalikom levelek
Elkészítés:
Nagy fazékban vizet forralunk, eközben lereszeljük a parmezánt és egy akkora edénybe tesszük, amiben összekeverhetjük a tésztával. Ha a víz felforrt sózzuk és beletesszük a tésztát. Addig kevergetjük, míg a felszínre nem jön (nagyon gyorsan megfő).
A sajthoz merünk egy kevés forró főzővizet, adunk hozzá egy csipet sáfrányt, sózzuk, borsozzuk és elkeverjük. Vigyázzunk, inkább kevesebb vizet öntsünk a sajtra, mert a leszűrt tésztával akarva-akaratlanul érkezik egy kevés főzővíz. A tésztát egy szűrőkanállal óvatosan kiemeljük és a mártásos lábosba tesszük. Összeforgatjuk és azonnal tálaljuk. Frissen őrölt borssal, apróra vágott, szárított paradicsommal és friss bazsalikom levelekkel meghintve tálaljuk.
Látványra csodálatos, jöhet a kóstolás. Óóó, jajjj, ez...
Az élvezeti szünet után a konklúzió: létezik jól elkészített nyokki. Létezik, hisz se nem a szájpadlásomra, se nem a fogaimra nem tapadt fel. Mondhatni tökéletes állagú lett és ezt nem elfogultságból mondom. :)
