Amikor a blogot útjára indítottam, elhatároztam, hogy minden tésztához fog tartozni egy emlék, egy történet, egy csipet belőlem. Hihetetlen, de tényleg minden tésztához köt valami érzelem... van az úgy, hogy egy adott tészta-formához/ételhez egy konkrét, (egymással szorosan összefonódó) emlék kapcsolódik, de olykor az is előfordul, hogy egy számomra is ismeretlen tészta elkészítése közben, tőle teljesen független érzések törnek elő, idéződnek fel.
Most is így történt és a tészta formázása közben állandó segítségemmel, édesanyámmal jókat kuncogtunk... mert eszébe jutottam kislányként, kamaszként... és tényleg... a fekete-fehér csíkos harisnyám, ami ruhatáram kedvenc darabja volt, ami a görbe, csámpás lábaimnak nem éppen volt előnyös.
Gyorsan nőttem, így mindig kellett egy éppen megfelelő méret és szerencsére volt is... volt és most is van, egy bontatlan darab... emlékül eltéve a fiókomba. :) Az ember változik, de a fekete-fehér csíkos imádata megmaradt, eddig rajtam volt, most bennem lesz. :) Mindig is szerettem volna venni egy doboz ZEBRA vagyis fekete-fehér csíkos farfalle tésztát... de a harisnyával ellentétben nem olyan egyszerű beszerezni, ezért elhatároztam, hogy magam készítem el az alábbiak szerint:
Mindkét tészta hozzávalóit összedolgoztam, szép rugalmas állagúra gyúrtam. A szépia tintával színezett tészta összeállítását érdemes külön tálban gumikesztyűvel végezni, mert fog.
A két színű tésztát külön-külön nyolc egyenlő részre vágtam, majd gép segítségével vékonyítottam. A tésztalapokat azonos méretre vágtam. A leeső részeket ismét összegyúrtam, vékonyítottam és a többi lap méretéhez igazítottam. A lapokat a színek váltogatásával, minden egyes lap felületének vizezésével (éppen, hogy bekenve a felületét) egymásra helyeztem, olyan magasságban, hogy éles késsel könnyen szelhető legyen. Ha túl magasra építjük, akkor nem biztos, hogy arányosan tudjuk levágni a megfelelő darabot. Két "emeletet" építettem a tésztalapokból arra figyelve, hogy a másodikat eltérő színű lappal indítsam. Ezt követően mindkét "emeletből" hosszában levágtam egy-egy kb. 1 cm széles sávot és (szintén) a tészta felületének vizezésével hosszában összeragasztottam.
Először sodrófa segítségével, majd géppel nyújtottam. Az én gépem típusa Marcato Atlas 150 , mellyel 6-os fokozatig vékonyítottam a tésztát.
A lapokat konyharuhával letakartam, mert nagyon hamar kiszárad és akkor nehéz vagy szinte lehetetlen megformázni.
Egy duplavágó szerkezet segítségével a tésztalapot 4 cm széles csíkokra, majd a csíkokat 3 cm szélesre vágtam. A cél az volt, hogy a megformázott masni hosszában legyen csíkos, így az összevágásnál figyelni kellett, hogyan vágom fel a tésztát. Az apró tésztadarabokat egy tányérral leborítottam, mert hamar kiszárad, megnehezítve a formázást.
A formázás végezhető kézzel illetve egy szemöldökcsipesz segítségével. Én mindkét verziót kipróbáltam és a kézi formázással haladtam gyorsabban. Formázás kézzel: A téglalap közepénél mutató és hüvelykujjam segítségével összehúztam a tésztát, majd erősen összenyomtam, hogy rögzüljön. (Ha nem rögzül, az ujjunkat vizezzük be és a téglalap közepén egy csíkban nedvesítsük a tésztát, majd nyomjuk újra össze.)
Formázás csipesszel: A mutatóujjammal rögzítettem az asztallaphoz a tésztalapot, majd a másik kezemben tartott csipesz segítségével a közepénél összeszorítottam, s egy pillanatra összenyomva tartottam, hogy rögzüljön.
Sok idő, fáradtságos munka volt az elkészítése, de a végeredményt csodálva megállapítottam, hogy megérte. Fekete is, fehér is, csíkos is, formás is, ahogy előzetesen ígértem több szempontból is különleges tészta elkészítésére vállalkoztam. A nagyobb dilemmát a hozzá legjobban illő szósz kitalálása okozta. Napokig töprengtem, majd győzött a 'szépia tinta íz' utáni kíváncsiságom. A meGASTROmania blog szerzője tapasztalt tinta használó, így az ő ajánlásával, apró módosítással készült ez a roppant egyszerű szósz. Ezúton is köszönet érte! ♥
Zebracsíkos farfalle paradicsomos, szépiatintás szósszal
Hozzávalók:
300 g masnitészta / időközben meg is száradt
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
100 ml száraz fehérbor
1 doboz hámozott konzervparadicsom
4 g szépia tinta
1 evőkanál főzőtejszín
só, frissen őrölt bors
3 evőkanál olívaolaj
frissen reszelt parmezán
A felaprított vöröshagymát és az apróra vágott fokhagymát olívaolajon megpároltam, rálöttyintettem a fehérbort és amikor az alkohol elpárolgott, hozzáöntöttem a hámozott, darabolt konzervparadicsomot. Sóztam, borsoztam, majd addig főztem, míg be nem sűrűsödött. Leturmixoltam (ha sötétebb színárnyalatot akarunk elérni, akkor nem feltétlenül előnyös, mert hatására a szósz sokkal világosabb a belekerülő apró levegőbuborékok miatt), majd átpasszíroztam, ezután visszaraktam egy serpenyőbe, hozzáöntöttem a tintát és egy evőkanál tejszínnel selymesítettem a szószt. Kóstoltam, a szájízemnek megfelelően ismét sóztam, borsoztam, s az időközben kifőzött tésztával tálaltam, majd parmezánnal meghintve fogyasztottam.
Az újabb forma elkészítése, az új ízvilág megismerése által ismét elmondhatom, hogy tapasztalataim köre bővült. Készen állok egy újabb kalandra, tésztára fel! :)
Csíkos masnitészta más színekkel, más konyhájában: Mandula Sarok
