Múlnak a napok, hetek, s már hónapokban mérhető, amikor utoljára jelentkeztem. Sokan azt mondják, hogy amit csinálok, az felesleges időpocsékolás. Szerintük... de nekem ez az idő sokat jelent, én ekkor szárnyalok, ez alatt az idő alatt hallom leghangosabban lelkem hangját. Ő vezeti a kezeimet, ezért is olyan nehéz leírni, mit és hogyan csinálok. Mindaz, amit ebben a naplóban találtok (láttok, olvastok), az a lelkem "hangja" az én kezem által.
Sokaktól jön a kérdés: "Hol tanultál tésztázni?" Sehol... a lelkem megszólított, én meghallottam és attól a naptól kezdve: gyúrok, formázok és írok, Kedves Olvasó!
Egy új, rozslisztes tészta receptet hoztam, melynek hozzávalói:
225 g durumliszt
115 g teljes kiőrlésű rozsliszt
3 tojás
2 evőkanál olvasztott vaj
2-3 evőkanál langyos víz
1 csapott teáskanál frissen őrölt bors
csipet só
A kétféle lisztet, sót, frissen őrölt borsot egy tálban összekevertem, mélyedést csináltam bele, melybe a tojásokat ütöttem. Villával felvertem a tojásokat, míg folyékony nem lett, majd körkörös mozdulatokkal fokozatosan a tojáshoz kevertem a lisztet, s rálocsoltam az olvasztott vajat. Kevés vizet öntöttem hozzá, hogy a tészta végül homogén legyen. Miután összeállt a tenyerem párnás részével gyúrtam, míg rugalmas állagú, de viszonylag kemény és nehezen gyúrható tésztát kaptam.
Pihentetés nélkül egyforma darabokra vágtam (amivel épp nem dolgoztam folpackba csomagolva ment a hűtőbe), majd vékony kb. fél centiméter átmérőjű rudacskákat sodortam. A "tésztakigyót" kb. 4 centiméteres darabokra vágtam, méghozzá ferdén, hogy a végeredmény penne rigate-hoz hasonlítson. Végül a fenti képen láthatóan bordázott felületen görgettem, hogy jól beletapadhasson a szósz.
A tésztámhoz RITA KONYHÁJÁBÓL választottam a PARADICSOMOS PESTO receptjét, annyi változtatással, hogy én a diót serpenyőben megpirítottam, majd konyharuhába csavarva átdörzsöltem, hogy a héját eltávolítsam.
Ezen kívül a tésztára került még fokhagymával párolt spenót...
és ez az összeállítás nem tudta nélkülözni a frissen reszelt parmezán sajtot sem.
