Akik rendszeres olvasóim vagytok, tudjátok, hogy itt minden lélekből születik és szeretettel teli szívvel készül. Az elme ebben a munkában nem tud részt venni, mert amikor mindez (amit itt láttok, olvastok) jön, akkor az elmém el van csendesítve. Amikor az elmém közbe szól és át akarja venni az irányítást, akkor minden megszűnik: minden, ami a lelkemből jön. Ha ez történik: elszáll az ihlet, elnehezedik a kéz, a lélekrész (akitől mindezt kapom) elhagy, s nem támogat.
Én ilyenkor "tűnök el", nem gyúrok, nem írok.
Én csak várok...
várom, hogy visszatérjen és általa a tisztatészta életre keljen.

Most újra itt vagyok, s elsőként az elmaradásaimat pótolom.

CSÍKOS TÉSZTA

PÖTTYÖS TÉSZTA

Durumlisztet használtam, melyből 100-100 grammnyi mennyiséget kimértem külön tálkában. Az egyikhez bio kakaóport tettem (durván 12 g), s jól elkevertem, majd egy tojássárgája és kevés kézmeleg víz hozzáadásával rugalmas állagú tésztát készítettem. Ezt pihentettem, míg a másik tálkában várakozó liszthez 50 ml langyos vizet öntöttem. Összedolgoztam és a tenyerem párnás részével gyúrtam, mígnem tökéletes állagú tésztát nem kaptam. Felhívom a figyelmedet, hogy a vizet, csak fokozatosan öntsd a liszthez, mert lehet, hogy kevesebb mennyiség is elég az általad használt liszthez. 
A tésztát géppel vékonyítottam, majd szélesmetélt formára vágtam. A kakaós tésztacsíkokat a gyúródeszkára szorosan egymás mellé helyeztem. A fenti képen láthatóan minden második tésztacsíkot felhajtottam, s rá merőlegesen a fehér tésztacsíkot rásimítottam. Majd a fent lévő szálak mentek vissza, s a lentiek kerültek felhajtásra. Szőttem a szálakat, s az érintkezési felületet vizeztem, hogy ne essen szét a "szőnyegem". :)

 
Amikor a szövéssel végeztem, a gépen egyszer átengedtem. Vigyázni kell, hogy ne vékonyítsuk, mert eldeformálódik a minta. 

 Így született a kockás kocka tészta, 

melyet karamell öntettel és pirított dióval tálaltam.

Az öntet hozzávalói:
25 g dió serpenyőben megpirítva, a héja eltávolítva, s durvára aprítva
25 g vaj
15 g lágy sötétbarna nádcukor
50 ml tejszín
csipetnyi só

A vajat felolvasztottam, s a cukrot hozzáadtam. Időközben a tejszínt felforrósítottam, s a felolvadt cukorhoz öntöttem. Alacsony hőfokon folyamatosan kevergettem, s végül csipetnyi sóval ízesítettem. A durvára tört dió egy részét a mártáshoz kevertem, s ebben a kifőtt tésztát meghempergettem. A megmaradt dióval a tetejét meghintettem. ;)

Tudom a kockás tészta elkészítése macera, de ha egyszerűen kakaóval gyúrsz tésztát, az karamell öntettel tálalva egy csoda. 

Múlnak a napok, hetek, s már hónapokban mérhető, amikor utoljára jelentkeztem. Sokan azt mondják, hogy amit csinálok, az felesleges időpocsékolás. Szerintük... de nekem ez az idő sokat jelent, én ekkor szárnyalok, ez alatt az idő alatt hallom leghangosabban lelkem hangját. Ő vezeti a kezeimet, ezért is olyan nehéz leírni, mit és hogyan csinálok. Mindaz, amit ebben a naplóban találtok (láttok, olvastok), az a lelkem "hangja" az én kezem által. 
Sokaktól jön a kérdés: "Hol tanultál tésztázni?" Sehol... a lelkem megszólított, én meghallottam és attól a naptól kezdve: gyúrok, formázok és írok, Kedves Olvasó!

Egy új, rozslisztes tészta receptet hoztam, melynek hozzávalói:

225 g durumliszt
115 g teljes kiőrlésű rozsliszt
3 tojás 
2 evőkanál olvasztott vaj
2-3 evőkanál langyos víz
1 csapott teáskanál frissen őrölt bors
csipet só

A kétféle lisztet, sót, frissen őrölt borsot egy tálban összekevertem, mélyedést csináltam bele, melybe a tojásokat ütöttem. Villával felvertem a tojásokat, míg folyékony nem lett, majd körkörös mozdulatokkal fokozatosan a tojáshoz kevertem a lisztet, s rálocsoltam az olvasztott vajat. Kevés vizet öntöttem hozzá, hogy a tészta végül homogén legyen. Miután összeállt a tenyerem párnás részével gyúrtam, míg rugalmas állagú, de viszonylag kemény és nehezen gyúrható tésztát kaptam.

Pihentetés nélkül egyforma darabokra vágtam (amivel épp nem dolgoztam folpackba csomagolva ment a hűtőbe), majd vékony kb. fél centiméter átmérőjű rudacskákat sodortam. A "tésztakigyót" kb. 4 centiméteres darabokra vágtam, méghozzá ferdén, hogy a végeredmény penne rigate-hoz hasonlítson. Végül a fenti képen láthatóan bordázott felületen görgettem, hogy jól beletapadhasson a szósz.

A tésztámhoz RITA KONYHÁJÁBÓL választottam a PARADICSOMOS PESTO receptjét, annyi változtatással, hogy én a diót serpenyőben megpirítottam, majd konyharuhába csavarva átdörzsöltem, hogy a héját eltávolítsam. 
Ezen kívül a tésztára került még fokhagymával párolt spenót...

és ez az összeállítás nem tudta nélkülözni a frissen reszelt parmezán sajtot sem. 

Kérlek foglalj helyet, hunyd le a szemed és gyere velem: “Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.” (Wass Albert)
Kérlek nyisd ki a szemed. Míg az erdőben jártál, s oly szépeket láttál, MI a konyhában sürögtünk-forogtunk és az erdő "gyümölcseit" tésztával házasítottuk. Mint ahogy az angyalok kincseiket a szívedbe rakták, Mi fűszereinket az ételbe varázsoltuk és szívünk minden szeretetével most mindebből megkínálunk:

Emma a coffeinmentes blog szerzője bizony tudta, hogy a hosszú erdei séta után jól esik majd egy meleg, tartalmas leves. Édesanyjával fácánt pucolt és ízletes levest főzött belőle:

ŐSZI FÁCÁNLEVES ROZMARINGOS DARAGALUSKÁVAL

Dizájnmenza konyháján nemcsak a tészta kötött házasságot az őszi erdő "gyümölcsivel". Bea az angol és a távol-keleti konyhát házasította az ősz jegyében:

CHILIS ERDEI GOMBÁS PITE ÉDES-SAVANYÚ JAPÁN SZILVAMÁRTÁSSAL  

Ízek és élmények Flórájának a gondolatai is kalandoztak a téma körül, a süti és gyümölcs kombináció helyett végül tésztát gyúrt, nyújtotta, kör alakúra szaggatta, majd megtöltötte erdei gombával:

GOMBÁS TÁSKÁK

Évi nyárikonyhájára is beköszöntött az ősz. Szeptember végén Csehország déli részén járt, ahol az erdei kirándulás során gombát gyűjtött. Naná, hogy abból készült a kóstoló:

ERDEI GOMBÁS, PADLIZSÁNOS PITE

Kanalazz bele drága barátnőm, Éva helyi specialitásába. A meGASTROmania blog szerzője Spanyolországból küldött egy tányérnyi finomságot. Muchas gracias!

GURULLOS CON CONEJO

Botond a Húsosfazék blog szerzője hazai erdőben szerezte be az alapanyagot a friss házi tésztához. Egy régebbi kirándulása alkalmával egy szakavatott gombaszakértővel volt szerencséje a Börzsöny erdeiben gyűjtögetni. 

RÓKAGOMBÁS SZÉLESMETÉLT, FEHÉRBOROS TEJSZÍNES SZÓSZBAN

A tetovált lány konyhájában, vagyis Áginál kétféle kóstoló is készült, s az erdő gombái mindkettőben helyet kaptak:

VARGÁNYÁS PIROG GYÜMÖLCSÖS CAMAMBERT-SZÓSSZAL ÉS DIÓS SÜTŐTÖK SALÁTÁVAL

KONYAKOS-SZILVÁS SZARVASRAGU BIRSALMÁS GALUSKÁVAL

Dóri ritkán szánja rá magát a friss tészta készítésére, de ez egy jó alkalom volt, hogy előkerüljön a tésztagép. Iciri Piciri mind megette, de Dóri előrelátó volt, félretett egy tányérral:

TAGLIATELLE LASKAGOMBÁS KACSAMELLEL

Empada, Portugáliából... ez a tésztaféleség a középkorban jelent meg a galíciai és portugál területeken, Judit a Bors & Pepper blog szerzője kóstolóval együtt a receptet is elhozta:

FŰSZERES GOMBÁVAL TÖLTÖTT EMPANADA

Az erdő után jöhet a Kert és konyha. Zoltán tésztába rejtette a szarvashúst és gyümölcsös szósszal öntötte nyakon:

SZARVASHÚSOS RAVIOLI ÁFONYAMÁRTÁSSAL

Babette és családja imádja a gombát, a vad a másik kedvenc összetevő. Engem a recept mellett az erdei túra során készült fotók is elvarázsoltak. Örülök, hogy nem tudott nemet mondani a kiírásra és elkészült ez a fantasztikus étel:

MUSTOS, ERDEI GOMBÁS VADRAGU HÁZI KENYÉRBŐL KÉSZÜLT SZALVÉTAGOMBÓCCAL

Szellem a fazékban, vagyis minden erény (a hozzávalók mellett) a fazékba költözött és egységet alkotva terítékre került. Kriszti tudja hogyan teremtsen harmóniát testünk, lelkünk, elménk és szellemünk között. Elég egy falat, hogy megérezd:

GOMBÁS TORTELLINI

Egyszerű, de mégis különleges Epercsók rántott vargányája. Erika zabpehelybe és tört dióba hempergette az erdőlakót és friss derelyével szeretettel kínálja:

RÁNTOTT VARGÁNYA KECSKESAJTOS-GOMBÁS DERELYÉVEL

Gaba a Tarka Bárka fedélzetén szolgál fel egy különleges fogást, melyet Renivel közösen készített el, s melynek ízét a tenger gyümölcse és az őszi erdő ajándéka is gazdagítja:

FARFALLE TÉSZTA BARNA VÉNUSZKAGYLÓS RÓKAGOMBA SZÓSSZAL ÉS VADDISZNÓ SONKA CHIPSSZEL

Az Olajzöld levelek kéken háziasszonya, Ágota azt javasolja, hogy szedj feketediót, mert megérdemli, hogy lehajolj érte. Dupla élvezet következik:

FEKETEDIÓS TÉSZTA VARGÁNYÁVAL ÉS PARADICSOMMAL

FEHÉR KENYÉR FEKETÉN

A sós után jöjjön az édes. Elsőként kukkantsunk be Kisildi konyhájába, aki tudja a módját, hogyan kell sütés-főzés közben a múltba repülni, s kedves emlékeket a receptbe csempészni:

VARGABÉLES MUFFINFORMÁBAN, ÁFONYALEKVÁRRAL

A VKF kiírás pályázati határidejének intervallumába esett Sarolt kislányának első születésnapja. Ezen csodás alkalomból rétes, kuglóf és muffin került az asztalra. Naspolyakonyha rétestésztába töltötte az erdei finomságokat:

GALAGONYÁS, BIRSALMÁS, MOGYORÓS RÉTES

Állj meg egy pillanatra. Látod a pihe-puha illat-felhőket, melyek a Kincsesbarlangból tovaszállnak? Judit tárt ajtókkal vár, hogy megkóstold finomságait:

GESZTENYÁS-ÁFONYÁS SÜTŐTÖKKENYÉR

GESZTENYESÜTI SZTRACSATELLAHABBAL

Lépj be Praliné Paradicsom birodalmába. Zsuzsinak kihívás egy-egy megszokott ízt, ízkombinációt, klasszikus süteményt bonbonba sűrítve, minimalizálva létrehozni úgy, hogy egyszerre legyen jelen a megszokott-szeretett íz az újdonság, a bonbon-forma varázsával. Dupla varázslat következik, itt és most:

GESZTENYÉS-RUMOS TRÜFFEL

GESZTENYEMOUSSE MINITORTA

Erát az Életinfó blog íróját a kirándulás során kökénnyel ajándékozta meg az erdő. Hosszú vívódást követően az isteni habos-túrós palacsintáját bolondította meg általa:

HABOS-TÚRÓS PALACSINTA KÖKÉNNYEL

B&B: Anyuci készítenél… galagonyalekváros piskótatekercset? Egy anya számára nincs lehetetlen... Vikvi fogta a kis családját és nyakukba vették a Dolinát és találtak is... mi mást? hát galagonyát:

GALAGONYA LEKVÁROS PIKÓTATEKERCS

A blog neve mindent elárul: Erdőkóstoló. Andrea tapasztalt "erdőkóstoló" túrázó. Ő mindenre tudja a választ: Hol, hogyan, mikor? Mikor és hol ne! Böngéssz nála, s csak aztán az erdőben. A hasznos információk mellett olyan isteni recepteket kínál, mint ez itt:

KÖKÉNYES-BIRSES-DIÓS PITE ZABPEHELLYEL

Az Angyalok Tisztásán járva engem is megihletett az erdő. Tésztába gyúrtam az erdő ízét, a jóságot, a szeretetet és a békességet:

VARGÁNYÁS SZÉLESMETÉLT ALFREDO MÁRTÁSSAL

Köszönöm, hogy itt jártál, s a recepted által részese voltál a csodának, amit az erdő teremtett meg számunkra.  Ezentúl jusson eszedbe: "Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett." (Wass Albert)
Az ősz lassan tovaszáll, s vele együtt a staféta Babette konyhájába az új téma meghatározására vár. :)

Az őszi szellő szárnyán ereszkedtem a fák közé. Földet érve, a talpam alatt ropogó levelek hangja törte meg az erdő csendjét, jelezve érkezésemet. Különös, ismeretlen érzés kerített hatalmába...  melengető volt és barátságos. Mintha a természet hatalmas tere körém zsugorodott volna... eddig olyan nagy és távoli volt minden, eddig én közeledtem a természet felé: érintettem a fákat, a bokrok leveleit, a fa törzsén megtelepedő mohaszőnyeget... most az erdő közeledett... egyre közelebb ért... s végül megérintett!!! ... hát így lettünk MI barátok!

Ezt főztem én, a Vigyázz, kész, FŐZZ! 52. fordulójának háziasszonyaként:

Vargánya(gomba) porral gyúrtam szélesmetéltet, melyet ALFREDO mártással tálaltam

Horasznál olvastam először a vargányás kézműves tésztáról: "már illatában is brutális gomba illat, amely szerencsére ízében is visszaköszön. Telitalálat, mintha gombás ragúval ennénk a tésztát, aki nem tud gombát tartani otthon, tartson ilyen tésztát, gyakorlatilag ugyanaz. Önmagában vagy köretként is megállja a helyét, gombához ne adjuk, az túlzás lenne."
Meggyőzött, hát kipróbáltam és az alábbi mennyiségekkel készítettem:

250 g dupla nullás liszt
15 g vargánya(gomba) por
2 tojás (szoba-hőmérsékletű)
kevés kézmeleg víz
csipetnyi só

A vargánya(gomba) port összekevertem a liszttel, csipetnyi sóval, beleütöttem a tojásokat. Ezt követően  a kezemmel széttörtem a tojásokat és körkörös mozdulatokkal fokozatosan a tojáshoz kevertem a lisztet. Kevés vizet öntöttem hozzá, hogy gömbbé összeálljon a tészta. A gömböt a tenyerem párnás részével gyúrtam, míg a tészta rugalmas állagú, de viszonylag kemény és nehezen gyúrható lett. (Ha túlságosan kemény a tészta, rövid pihentetést követően tökéletes állagú lesz.) Én pihentetés nélkül (gép segítségével) nyújtottam, s vágtam formára.

ALFREDO - mártás hozzávalói (a fent elkészített friss tésztaadaghoz):

10 dkg frissen reszelt parmezán sajt
2 dl főzőtejszín
5 dkg vaj
1 csokor felaprított, friss petrezselyem
só, frissen őrölt bors

Kis lángon megolvasztottam a vajat, hozzáöntöttem a tejszínt, beletettem a parmezánt, majd állandó keverés mellett felforraltam. Mikor a mártás jól besűrűsödött hozzáadtam a felaprított, friss petrezselymet, ízlés szerint sóztam, borsoztam és jól összekevertem. A kifőtt tésztát összeforgattam a mártással, hogy egyenletesen bevonja azt. Azon melegében, gőzölögve tálaltam. (Ketten laktunk jól az elkészített mennyiségből.)

A kellemes illat, az intenzív 'gombaíz' és a selymes mártás engem elvarázsolt.

Az elkészítése ajánlott! ;) 

A szobát a gyertya fénye világította be, miközben a nagyi a karosszékben ült és a múltba merengett. Az általam keltett zaj hozta vissza a jelenbe. Az ölébe ültem, megsimítottam az arcát és kértem, hogy vigyen el engem arra a helyre, ahol a szobába léptem előtt járt. Vitorlát bontottunk és pillanatok alatt az emlékei tengerén találtuk magunkat. Siklottunk a vízen, a szelet a szeretet táplálta, a szeretet pedig azok a pillanatok, amelyek az én drága nagymamám szívéből törtek elő. Megérkeztünk. A csendet a tűz pattogása zavarta meg.

A szavak valósággá váltak, tisztán láttam és éreztem mindent... éreztem a szeretetet, a család simogató melegségét, az igaz barátok ölelését, a kemencében sült finomságok illatát, hallottam a bölcs gondolatokat, a tiszta beszélgetéseket, láttam a hagyományokat és ízleltem a kemencében sült finom kenyeret. 

Ültem a nagyival szemben, most már szavak nélkül és tudtam mit érez... tudtam a pillantásából, a mosolyából, éreztem a lelkét, amely az emlékektől újra boldog volt.

Egész életem során kerestem azokat az élményeket, melyek megközelítik azt az érzést, amit a mama emlékei által éltem át. Kutattam azokat a pillanatokat, amikor a tűz melege mellett a szeretet is átölel. Hosszú évekig vártam, mígnem eljött a nap... a nap, melyet különleges atmoszféra lengett körül, s melyet igaz barátokkal, tiszta szívű emberekkel töltöttem. A nap, mely a hagyományok felélesztéséről, a kemencében sült kenyérről szólt. A nap melyet képekben mesélek el, s melyről a barátaim így írnak:

"Vajon gondolt-e már valaki úgy a kenyérre, hogy abban benne van az élet misztériuma? Régen így volt... ez a tudás nagyszüleinkben még lángolt... ők még élték a csodákat... A hétvégén egy baráti, igazi kemencés kenyérsütés alkalmából ez a csoda világlott fel a lelkemben. Élet... misztérium... a magtól a friss, ropogós cipóig... Valahol valamikor egy ici-pici magot Földbe ültettek, eső öntözte, szél simogatta, nap melengette, a kalászt learatták, és malomban megőrölték. A lisztet és a hozzávalókat emberi kéz összegyúrta, dagasztotta, szeretetük melege megkelesztette a tésztát, és a tűz által felforrósított kemence hőjében új élet keletkezett belőle. Új élet, ami táplál: a KENYÉR." /Nóri/

a kéz, mely testet formál

a test, mely lélekre vár

a lélek a testbe száll

a kenyér, mely életre talál

"A nap érzései szavakban: szeretet, melegség, igaz barátok, tiszta beszélgetések, bölcs gondolatok, hagyományok felélesztése, alkotás, simogató, finom ízek." /Tündi/

"...egy kenyérrel átadhatod másoknak a boldogság, szeretet érzését vagy éppen a túlélés lehetőségét. Nekünk egy falat kenyér lehet, hogy csak élelmet jelent, másoknak viszont a LÉTEZÉST..." /Ivett és Tibi/

Élesszük újra a SZERETET lángját és általa éljük a csodát...  
s idővel megváltozik a VILÁG!