vagyis: Vigyázz, kész, főzz!  Immáron a 45. forduló, melynek témája:
vegetáriánus sütőtökös ételek. Az én esetemben tovább szűkül, hogy hű maradjak a blog tartalmához. ;) A vegetarianizmus több formában létezik, aszerint, hogy a húson kívül mely ételeket fogyasztják. A feladatot nagyon komolyan vettem, ezért a szigorúbb vegán táplálkozás alapelveit követve készítettem el "pályaművemet" :)
Végy egy kisebb méretű sütőtököt. Apropó sütőtök... az anyukám éppen ma mesélte el, hogy csecsemő koromban kizárólag a sütőtökpürét voltam hajlandó elfogyasztani. Úgy tűnik az imádat megmaradt, bár, bevallom őszintén, hogy tavaly volt az első év, hogy a sült sütőtök mellett krémleves formájában is az asztalra került. Azóta pedig változatosan használom: saláta, leves, főétel (főleg tésztás) és desszert... mennyei, minden formában! :)
Szóval: a méretnél tartottam. Kísérleti jelleggel készült a tészta, így csak egy, de nagy marék felkockázott sütőtököt használtam fel, melyet egy alufóliával kibélelt tepsire halmoztam. Meglocsoltam extra szűz olívaolajjal, frissen őrölt sóval, borssal, majd a tetejére fektettem egy szál rozmaringot, kakukkfüvet és pár levél zsályát. Sütőbe tettem, hogy puhára süljön. Eközben egy, szintén nagy marék zöldborsót petrezselyemzölddel, kevés vízzel odatettem főni. 

Hoppá, nem is említettem mit ötlöttem ki: frissen gyúrt, mintás tortellini sült sütőtök- és zöldborsópürével töltve, zöldséglevessel tálalva. 
Amikor a sütőtök puhára sült, a zöldborsó puhára főtt, mindkettőt turmixoltam (utóbbit előtte leszűrtem), majd ízesítettem. A zöldborsópürét sóztam, szerecsendiót reszeltem rá. A sütőtök elbírt még egy kevés sót, borsot. Amíg kihűlt, előkészítettem a zöldségleves hozzávalóit, mely a tésztagyártás ideje alatt megfőtt. 

A tortellini készítése:

100 g durumliszthez kevés sütőtökpürét öntöttem és rugalmas állagú tésztát gyúrtam, majd
100 g durumliszthez zöldborsópürét adagoltam és kézzel összegyúrtam, szintén rugalmas állagúra. Mindkét tésztát fóliába csomagoltam és fél órát hűtőben pihentettem. 

Trükköztem egy kicsit a tésztával. A zöld tésztába sárga, a sárgába zöld csíkokat varázsoltam. Mindkét tésztából lecsíptem egy keveset, gép segítségével vékonyítottam és cérnametélt formára vágtam. Először a zöld tésztát mintáztam, melyet géppel nem túl vékonyra nyújtottam.

A sárga tésztaszálakat megvizeztem és egyenlő távolságra, széltében elhelyeztem a tésztán, ezután liszteztem és egy széles kés segítségével belelapítottam. Amikor elkészült a csíkozás a gépen többször áttekertem.

Először nem vékonyítottam, csak a hosszanti csíkozás elkészülte után. Ugyanezt a folyamatot a színek megfordításával is végigcsináltam. A két különböző színű tészta így egymásba olvadt és mintás, konkrétan "kockás" lett.

A kinyújtott tésztát négyzetekre vágtam, a sárga csíkosat megtöltöttem sütőtökpürével a zöld csíkosat pedig zöldborsópürével. Háromszöggé hajtottam, a széleit jól összenyomkodtam. Ezután az egyenlő szárú háromszög (alapjának) két sarkát egymásra hajtottam és erősen összenyomva rögzítettem. 

Mindezt addig folytattam, míg a tészta és a töltelék el nem fogyott. 

Mire a tészta elkészült, a leves megfőtt, melynek levét egy nagy fazékba szűrtem és a tésztát pár perc alatt megfőztem benne. Forrón, petrezselyemzölddel meghintve tálaltam, így ni:

Jó étvágyat!